Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

V. Egyház és politika Székfoglaló értekezés. Irta: Dr. Török István theol. akad. r. tanár

— 37 — elvei összhangban legyenek vallásos élet- és világfelfogásával. A politizálás pedig mindnyájunk kötelessége, mert a politikában Isten képére teremtett emberek millióinak sorsáról van szó és mi azokért is felelősséggel tartozunk. S felelősségünk alól nincs kibúvó: a számadásra hívó Isten előtt nem takarózhatunk kain-módra, Kain válaszával: avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának? Politizálnunk kell tehát, de nem érdekből, szükségből, kényszerűségből, vagy kétségbeesésből — amint olykor még egyházi körökben is vélik

3 —, hanem azért, mert a politizálás a kálvinizmus világnézeti szelleméből és lényegéből folyik. A kálvinizmusnak ugyanis meg vannak a határozott elvei az államra, királyra, alattvalókra, ezeknek egymáshoz való viszonyára, az egyénre, választójogra, magántulajdonra, tőkére, iskolára, tudományra, művészetre stb.-re nézve. De vájjon mikor jutnak ezek az elvek diadalra,, ha embereink idegen pártokban szétszóródva, a párt elvei kedvéért szakadatlanul feláldozzák, mert fel kell áldozniok a kálvinista elveket. A pártfegyelem külső és a saját mandátumuk biztosításának belső kényszere Vagv érdeke alatt, e kettős présben, ugyan mi marad meg és mi érvényesül ezekből az elvekből? — Érvényesülésüket csak akkor remélhetjük, ha a magyar kálvinizmus nemcsak egyéneiben politizál, hanem külön politikai párttá szervezkedik; nemcsak idegen élet- és világfelfogást vallói pártok zsellére vagy zsoldos csapata lesz, hanem öntudatra kelve, lényegéből folyó kollektív politikát folytat.

4 Amíg Sebestyén professzor ezekkel a gondolatokkal igyekezett mozdítani a lelkeket, előtte állott ösztönzőül és mintaként a hollandus szigorú kálvinisták politikai hivatásérzete, elméleti alapvetése és gyakorlati vállalkozása. A Groen van Prinsterer, Kuyper Ábrahám és Colijn Henrik nevéhez fűződő antirevolúcionáris kálvinista párt, ekkor már nemcsak az önálló politikai akció sikereivel kecsegtetett, hanem ami még ennél is sokkal fontosabb: félszázados példáját adta a sekélyes érdekpolitika helyett az osztályokon és felekezeteken egyaránt felülemelkedő elvi vagy világnézeti politikának, mégpedig a kálvinista világnézetből fakadó kálvinista elvek politikájának, Vájjon miért nem vált ez a kálvinista aktivizmus aktívvá nálunk? — Ezt most ne bolygassuk, mivel nem helyzetképet rajzolunk a magyar kálvinizmusról, hanem c|sak egy »elméleti« kérdéssel az egyház és politika kölcsönös vonatkozásának a kérdésével foglalkozunk. Ehhez pedig Sebestyén professzor csak indirekt adalékkal szolgál, mert — mint láttuk — 3 Lásd a nagyszalontai református egyházmegye lelkészértekezletének jegyzőkönyvi kivonatát: Debreceni Prot. Lap 1933, 185. skv. 1. 4 Lehetőleg Sebestyén professzor szavaival visszaadva, v. ö. Kálv. Szemle 1921, 114; 1921, 319; 1922, 186; 1924, 369; 1922, 28. 1. — Sebestyén professzor cikkeiből ismert felfogásával megegyezik s az ö fordításában jelent meg Colijn Henrik összefoglaló tanulmánya: A kálvinizmus és a politika. Budapest, 1926.