Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

III. Pap Zoltán. 1885. december 29—1935. május 30. Irta: Horváth Endre gimn. tanár. (Arcképpel)

III. Pap Zoltán. 1885. december 29.—1935. május 30. Irta: Horváth Endre gimn. tanár. Az Úr mennybemenetelének ünnepén, áldozócsütörtök délutánján, a kollégium tornyairól sötéten 'lengő gyászlobogók rövid pár óra alatt az egész városnak tudtul adták, hogy Pap Zoltáh, a kollégium klasszikafilológus tanára, a fiúinternátus felügyelője, a város társadalmának köztiszteletnek és szeretetnek örvendő tagja, ki gyógyulást keresve pár héttel előbb távozott a pécsi klinikára, többé nem tér vissza azokhoz, kik oly aggodalmas szeretettel várták a nagy beteg egyre súlyosbodó állapotáról érkező hireket, s imádságos érzésekkel táplálgatták a szinte hihetetlen reményt, hogy a Mindenható kegyelméből majdcsak új erőt nyer a kínok1 tói meggyötört test s az elcsendesedett lélek újra szárnyai alá veheti az elárvult családot s az elhagyott tanítványok bizakodó seregét. Áldozócsütörtök reggelén a halál angyala letépte a remény virágának halvány szirmait. Egy érzés lett úrrá szivünkön, a nagy veszteség fölött érzett kimondhatatlan fájdalom, mely arra kötelezett bennünket, hogy a hű mun-^ kást, ki tanárelődeinek nyúghelyén kivánt megpihenni, a szeretet és tisztelet méltó kifejezésével kisérjük el utolsó földi útjára. Az az őszinte részvét, melv a végtisztességtételen megjelent s számában is a megbecsülést kifejező embersereg szokatlanul fegyelmezett s az elhunyt érdemeihez méltó tiszteletadást mutató magatartásában megnyilvánult, bizonyította legjobban a veszteség nagyságát, melyet az egyházkerület vezetősége, az elhunyt munkatársai, a szülők, a tanítványok, a jóbarátok és ismerősök egyformán átéreztek, s szivük tiszta érzésével osztoztak a porig sújtott család mérhetetlen fájdalmában... •* « * Valahányszor Pap Zoltánra emlékezem, Böcklin Arnoldnak, a XIX. század hires német festőjének a berlini Nationalgalerie-ban látható felejthetetlen alkotása jut eszembe, az Önarckép a halállal. Huszonhárom évvel ezelőtt az ifjúságnak vágyakkal és reményekkel teljes virágkorában 2*