Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

II. Ternyei Sarudy György. 1866—1934. Irta: Rab István gimn. tanár. (Arcképpel)

— 16 — lemmel kisérte a modern irodalmat is (újgörög, tót, cseh, bulgár, török;, perzsa, német, francia, olasz), melyeket nagy nyelvismerete folytán eredetiben olvasott. A XIX. század uralkodó eszméiről, valamint Széchenyi Istvánról irt nagy értekezése akadémiai elismerésben részesült, de ez ideig« nyomtatásban még nem jelent meg. Élete utolsó éveiben Rákóczi korával foglalkozott ,és lefordította a fejedelemnek hat teljes kötetre terjedő francia nyelvű emlékiratait. Ezenkívül előszeretettel tanulmányozta Magyarország helységeinek történetét és kutatta a helységnevek eredetét. * * * Sarudy György egyéniségének legjellemzőbb vonása a soha meg nem nyugvó, a tudomány legkülönbözőbb területein éjjel-nappal munkálkodó tudós kutatás volt. Vérbeli tudós, aki az ismeretet magáért az ismeretért szerette és a tudást nem praktikus haszna szerint, hanem önmagáért értékelte. A tudomány minden kérdése érdekelte és épúgy tudott lelkesedni & Köztelek azon cikke iránt, mely egy ház felépítését 24 óra alatt igérté, mint az egyiptomi piramis tövében talált papirus romlott és alig olvasható görög szövegének kibetűzése és értelmezése iránt. A legrégibb múlttól a legújabb jelenig minden iránt érdeklődött, de mindig úgy, hogy a multat a jelennel össze is kapcsolta és a múltból a jelent genetikusan vezette le. Igazi hisztorikus, aki a kérdést eredetétől kezdve történelmi fejlődésén keresztül szemlélte és fogta át a fejlődés legutolsó mozzanatáig. Ezért volt mindenről oly alapos, néha elképesztően részletes ismerete. Még akkor nem voltam Pápán, de hallottam másoktól, hogy mikor egy gyűlésen a napszámbérek megállapításáról volt szó, Sarudy György is szólásra emelkedett s a kérdés megvilágítását a piramisépítő egyiptomi munkások bérének, majd az ógörög munkásbéreknek ismertetésével kezdve a bérrendszer történetét napjainkig levezette. Hisztorikus természetének, mely az embert a bölcsőtől kezdve kiséri 'végig pályáján, frappáns simegnyilatkozása volt az az eset is, ami egyszer a gimnázium tanári szobáján ban történt közte és közöttem s amit azóta is derűs csodálkozással emlegetnek tanártársaim. A kedves jó Sarudy bácsi, aki akkor már a nyugalom

1 éveit élvezte, gondterhelt arccal nyitott be az ajtón és titokzatosan egyj sarokba vonva engem, a classicus philologust, ezzel a kérdéssel fordult hozzám: »Kedves kollégám, foglalkozott ön már valaha savoyai Eugén gyermekkorával?« Jó szerencse, hogy a kérdés pillanatában épen a falnak támaszkodtam. Mikor mentegetőzve nemmel válaszoltam, úgy vettem észre, mintha rosszalólag tekintett volna rám, talán míég a fejét is megcsóválta egy kicsit, én pedig úgy éreztem magamat, mint az apródok egyike az öreg Toldi jelenlétében. Tudós búvárkodásait a históriai szellem mellett a philologus akribeiája jellemezte. Témáihoz az odavágó szakirodalomnak egész légióját olvasta és tanulmányozta át a leggondosabban és következtetéseit, javaslatait sze-