Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934
II. Ternyei Sarudy György. 1866—1934. Irta: Rab István gimn. tanár. (Arcképpel)
- 15 újította meg. Ez a nemesség 1654 május 8-án Ungvárott, 1747 január 28-án pedig Zemplénben hirdettetett ki. Elemi iskoláit a szomszédos magyarizsépi ref. elemi iskolában végezte 1876-ban, gimnáziumi tanulmányait pedig a székesfehérvári cisztercita rendi főgimnáziumban, ahol édesanyjának testvére, mátyusi Szenczy Győző, a cisztercita főginmázium igazgatója, mint nagybátyja viselte gondját. 1876-tól 1884-ig tanult Székesfehérvárott és 1884 június 11-én ugyanitt tett érettségi vizsgálatot kiváló eredménnyel. Érettségi után katonai szolgálatra vonult be a ess. és kir. 38. Mollináry gyalogezredhez, mely akkor Bécsben állomásozott. De már ugyanezen év október 27-én le kellett szerelnie szemének gyengesége miatt. 1885 szeptemberétől 1890-ig a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karának hallgatója volt. Tanári oklevelét 1894 június 13-án nyerte el. 1887 október 11-től 1888 február 3-ig Bessenyey Mihály földbirtokos fia mellett E.-Gyarakon mint nevelő működött. Az 1888/89. és 1889/90. tanévekben a soproni Csöndes-féle nyilvánossági joggal biró gimnázium tanára és ebben az időben a budapesti Philologiai Társaság rendes tagjává választotta. 1891/92—1892/93. tanévekben a debreceni ref. gimnázium helyettes tanára volt. A minisztérium az 1893/94. tanévre helyettes tanárként a rimaszombati egyesült protestáns főgimnáziumba osztotta be. 1895 szeptember 22-től a nagyszalontai községi algimnázium tanára. 1896 március 25-én a dunántúli református egyházkerület révkomáromi közgyűlése a pápai református főgimnázium rendes tanárául választotta meg. Állását 1896 szeptember 1-én foglalta el és 1922 január 1-én vonult nyugalomba. Élete utolsó napjainak legboldogabb pillanata az 50 éves érettségi találkozó volt 1934 június 9-én a székesfehérvári cisztercita rendi gimnáziumban, mely alkalommal egykori osztálytársai és egykori tanára dr. Vass Bertalan előtt utolsó tudományos előadását tartotta. Pápára 1934 július 1-én érkezett vissza s ezután két héttel, július 16-án agyvérzés következtében elhunyt. A pápai alsóvárosi temetőben levő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Sarudy György nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki. Munkái: Fordítások újgörög költőkből (Solomos, Kristopulos) a Szalontai Lapok 1896. és 1897. évfolyamában. Horatius methodikájának tervezete székfoglaló értekezése volt, mely az 1896—97. évi értesítőben és külön lenyomatban is megjelent. Kőműves Kelemenné mondája c. értekezése az írod. Tört Közi. 1898. évfolyamának 1. füzetében. Görög lírai anthológia 1902. Budapest, a Franklin Társulat kiadásában. Ugyancsak 1902-ben Alkman női kardalát adta ki. Demokratikus közoktatás c. munkája a Dunántúli Protestáns Lapban jelent meg először, majd külön könyv alakjában is kiadta, tekintettel arra a nagy érdeklődésre, melyet ez a munka országosan keltett. Számos felolvasást tartott a pápai Jókai-körben, a pápai helyi lapoknak pedig állandó dolgozótársa volt. Bár főként a classica philologia és az összehasonlító történelem érdekelte, de ezeken kívül állandó figye-