Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

I. Dr. Kapossy Lucián. 1849—1927. Irta: Győry Elemér theol. akad. rendes tanár

— 5 — Erős nemzeti érzése tette a magyar klasszikus nagy költök rajongójává; ifjúvá lett az öreg tanár és fiatalos lelkesedéstől ragyogtak szemei, amikor Vörösmartyról, Aranyról, Petőfiről, Jókairól — a Képzőtársaságban megcsillant ragyogó tehetségükről — Tompáról, Szabolcskáról és a későbbi pápai diákról, Kozma Andorról és Lampérth Gézáról stb. beszélt. »Az a buzgó fohász emelkedik ajkamról — mondotta a Jókai-centennárium alkalmával »Ünnepi besz.éd«-ében s ez jellemzi Kapossy nemzeti érzését —• a Magyarok hatalmas Istenéhez, adjon nekünk jelen kétségbeejtő viszonyaink között egy új Jókait, aki egyrészt ideál-reálköltészetével — mert a szépnek mindig erkölcsinek, jónak s költőileg igaznak kell lenni — (ezt állandóan hirdette) irtsa ki irodalmunkból azt az irányt, mely a költészetet félretéve, hazát nem ismerve, erkölcsöt megtagadva, sőt meggyalázva, érzéki élvezetek fertőjének nemtelén rajzával rombolja a magyar lélek becsületes, tiszta gondolkodását; másrészt meggyőző s megrendítő példákban szemléltesse a nemzeti összetartás, egyetértés szükségességét s legyőzhetetlen hatalmas erejét; tanítson meg hazafias kötelességeink teljesítésére, hogy minden gondolatunkban, minden tettünkben érezzük kötelező szentségét e négy szónak: a haza mjnden előtt s így necsak fogalmilag ismerjük, de eszmeileg is megvalósuljon bennünk a szent hazaszeretet«. Ezen irodalomértékelési szemléleténél fogva természetes idegenkedéssel fordult el a »modern« irányzattól s lelkében élő szép fogalma alapján ebben a magyar költészet dekadenciáját látta. »A művészi humanizmus hiányzik a naturalisták s neonaturalásták termékeiből — írja az élet és irodalom cimü tanulmányában — mohó gyönyörrel rajzolják a visszataszítót, a testi és erkölcsi hitványságot, beszélik el azokat a jeleneteket, amelyekben az ember züllöttsége, elaljasodása, állatiassága megnyilatkozik... E szomorító kép, csak az a vigasztaló, hogy a naturalisták durva rajzai mind hazugok.« Álláspontját puritán erkölcsi felfogással támasztja alá (1. Bodor A. Az irodalomtörténet korszakairól és Makkai Ady könyvéről írt bírálatait), mely szoros összefüggésben van esztetikai eszményével, az igaz, a jó, a szép hármasságának realizálásával.»Egy a teendő — mondja Kapossy — hogy a művészet, irodalom, költészet ne elvezessen az élöttől, hanem hozzávezessen; minden irodalmi mü igazi szépségével, nemesítő hatásával erősítse a hit, a remény, a szeretet áldását, gyönyörét, a valódi emberi élet iránti szeretetet, mert ismétlem, szép az élet, csak normális emberi lélek kell hozzá, hogy azt meglássa.« A tanár Kapossy örök ifjú maradt. Amikor már megfehéredett a haja, mint az örökhó borította hegycsúcs, akkor is az ifjú diákok jókedvével tudott ünnepelni, dalolni, szónokolni, március 15-ére színdarabot rendezni. Megifjudott az ifjak között és 78 esztendejével is fiatalon halt meg. Kapossy Lucián életének legszebb része s az ifjúságra gyakorolt hatás szempontjából egyúttal legértékesebb része is talán az volt, mely a Főiskolai képzőtársaságban és gyorsirókörben folyt le. Itt látott »Tavasz«-t