Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

I. Dr. Kapossy Lucián. 1849—1927. Irta: Győry Elemér theol. akad. rendes tanár

— 4 — igen korán jelentkezett, mit bizonyít részben az is, hogy 1878-ban a budapesti m. kir. tudományegyetemen cum laude eredménnyel doktori vizsgát tesz a bölcselet, magyar irodalom és világtörténelemből. Majd két év múlva, 1880 január 28-án ugyanezen az egyetemen a bölcselet .történelemből magántanári képesítést szerzett. Főiskolai tanulmányai végeztével azonnal rendes tanári alkalmaztatást kapott; előbb 1874/75. és 1875/76-ban a soproni, majd 1876/77— 1878/79-ig az esztergomi, utána két éven keresztül a győri kath. főgimnáziumban tanított. Ez utóbbi állomáshelyén az a kitüntetés érte, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter őt bizta meg a győri kir. jogakadémián a művelődéstörténet előadásával. A következő tanévben már Pápán találjuk; ettől az időtől kezdve bontakozott ki és fejlődött harmonikus egésszé egyénisége és állandóan, élete végéig intézetünkben fejtett ki áldásos működést az ifjúságra gyakorolt nagy ráhatásával s szerzett dicsőséget irodalmi munkálkodásával az alma maternek. Dr. Kapossy Lucián higgadt, mindent alaposan megfontoló, komoly egyéniség volt. Nem cselekedett indulat hatása alatt, elhamarkodva. Tudományosan képzett, s a magát folyton képező tanár tipusa volt ő. Mind magán életében, mind közéleti tevékenységében és tanítványaihoz való viszonylatában a személyes felelősségérzet öntudatossága és a kötelességteljesítés megalkuvást nem ismerő szigora, a szó és tett, a lelkesítés és példaadás elválaszthatatlan összekapcsolódása voltak minden vonatkozásban cselekvéseinek motorikus erői. Bizonyosan sokat tépelődött, vivődött, küzdött ez a komoly, tanult, alapjában véve komolyan vallásos délek, mire arra határozta el magát, hogy meggyőződését és lelkiismeretének el nem némítható szavát követve, a r. kath. egyházból kilépjen és «a református keresztyén egyházba térjen át. Jobb meggyőződésének engedett; nem vezethette utilista szempont, sem önérvényesülési vágy. Mint tanárnak a szigorú fegyelemtartás és az erős nemzeti érzés voltak fő jellem vonásai. Azért emeljük ki csupán ezt a kettőt, bár volt több értékes vonás az ő tanári egyéniségében, mert ez a két vonás annyira markáns volt dr. Kapossy Lucián egyéniségében, hogy azok egészen az övéi voltak s megkülönböztették mindenki mástól. Sohasem, vagy csak ritkán dorgált, de volt a nézésében, a személyiségében, még a puszta jelenlétében is valami olyan rendkivüliség, ami föltétlen tiszteletet követelt és a szellemiségnek oly varázslatos ereje áradt ki egész lényéből, hogy semmiféle fegyelmezési eszközre sem volt szüksége, a szelleme, a lelke, melyek naggyá tették ezt az egyszerű, kis termetű embert, mint valami hatalmas évszázados alkotások, csodálatot, megilletődést és engedelmességet keltettek. Kapossy egyéniségével fegyelmezett. Óráin mindenki figyelt és az ő tárgyait — főleg a felső osztályokban stilisztikát, magyar irodalmat, philosophiai propedeutikát tanított, e mellett azonban szívesen tanította a latint, görögpótló irodalmat és a franciát is — mindenki megtanulta és tudta.