Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

III. Átöröklés és nevelés. Irta: Varga László gimn. r. tanár

— 42 — chromosomákhoz van kötve. A chromosomáknak az elrendeződése és egyesülése alkalmával vitetnek át az átörökölhető' tulajdonságok szülőkről az utódokra. Hogy eme feltevésünket kézzelfoghatóan is bebizonyítsuk, ahhoz az kellene, hogy ellenőrzésiképpen egy-két chromosomát az osztódó sejtekből kiemelhessünk, hogy ezek hiánya alapján a különben feltétlen jelentkező átörökölt tulajdonságok hiányára is rámutathassunk. Ez azonban a tudomány mai álláspontján még nem sikerült, mert ez a műtét az egész sejtmag pusztulását vonja maga után. Naegeli a protoplasmának azt a részét, amely a tulajdonságokat az utódokra átviszi, idioplasmáncik nevezi. Ha az idioplasmát élete folyamán valami befolyásolja, akkor az utód már nem lesz olyan, mint szülője, ezt a jelenséget nevezzük az átöröklésben variációnak. A testvérgyermekek sohasem hasonlítanak teljesen egymáshoz, sem a szülőkhöz, hanem közöttük mindig észlelhetők bizonyos eltérések, különbségek. Az eltérések szerint a variációnak is különböző csoportjai vannak. Növényeknél eltérés keletkezhetik a környezet, táplálkozás hatására, ez a modificatio. Létrejöhet kereszteződés eredményezte keveredésre conibinaüo és a környezettől és kereszteződéstől függetlenül, ismeretlen okokból mutatio.

1 A modificatióra a legszebb példákat akkor figyelhetjük meg, ha ugyanazon növényfaj magvai különféle termőhelyen csíráznak. A havasi, alföldi, vizi és szárazföldi, sovány és kövér talajon fejlődő növények egymástól termetben, külalakban, elágazásban eltérők és a környezet hatásának megfelelők. Combinatiók úgy keletkeznek, hogy a kereszteződő növények utódai vagy mindkét szülő jellemvonásait egyesítik magukban, vagy az egyik szülő jellemvonásait öröklik különböző mértékben. A combinatiók tulajdonságai az utódokra is átöröklődnek. Mutatiók alkalmával az utódokban oly tulajdonságok lépnek fel, amelyek a szülőkben nem voltak meg. Az állatvilágban az átörökléssel kapcsolatban előforduló variációkat is három csoportba oszthatjuk. Dr. Verzár,

2 a debreceni egyetem élesttan professzora szerint a variációk első csoportja azon alapszik, hogy milyen feltételek között nőtt fel az egyén, ez a paruVariáció. A másik eset az, amikor az utód sohasem azonos a szülővel, melynek oka, hogy különböző idioplasma keveredett egymással, ez a mixovariáció. Harmadik esetben az utódok egymástól is különböznek, minek oka, hogy valamiféle hatás az idioplasmát az élet folyamán megváltoztatta. Az ilyen variációkat idiovariációknak nevezzük. Ezek azok a formulák, amelyek nagyjában körvonalazzák az átöröklések lehetőségeit. Mendel Gregor

3 ágostonrendi szerzetes azonban 1865, 1869-ben egészen szabatosan határozta meg az átöröklés szabályait, miket 1 Molisch H. dr.: Pflanzenphysiologie als Theorie der Gärtnerei. Jena, 1918. 2 Dr. Verzár Frigyes: Életről, betegségről és halálról. Bp. 3 Mendel G.: Versuche über Pflanzenhybriden.