Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

III. Átöröklés és nevelés. Irta: Varga László gimn. r. tanár

- 40 — Hedwig, Hatschek, Weissmann, Haeckel, Naegeli, Bütschli, De Vries,

1 Boveri, Mendel, C orr ens,

2 Tscher mak? egy-egy kimagasló állomás az erre vonatkozó kutatások terén. A természet világában található élőlények egyik feladata az is, hogy fajának fennmaradásáról gondoskodjék. Ennek biztosítására az infusoriumok és a baktériumok egyszerűen ketté oszlanak. Az élesztő gombáknál spórák képződnek, melyekből új egyének lesznek. Vannak élőlények, melyekből egyes sejtcsoportok válnak le s ezek alakulnak át új egyénekké. A fűzfa szaporítására elegendő, ha egy víesszőjét letörjük s a földbe dugjuk, máris új egyén keletkezik belőle. Könnyen beláthatjuk, hogy az új egyénnek a tulajdonságai ilyen esetekben annak az egyénnek a tulajdonságaival egyeznek meg, amelyikről leváltak, vagy amelyik fáról levágtuk őket, minthogy jelen esetben csak egy szülő van. Másként áll az eset a magasabb rendű lényeknél, ahol külön értékű sejtek fejlődtek e célra, az egyiknél az ovulum, a másiknál a spermium. 'Ilyenkor mind a két szülőnek tulajdonságai alakíthatják az új egyént. Az új egyén keletkezéséhez ugyanis a két sejt egyesülése szükséges s így kétségtelen, hogy a két sejt egyesülése alkalmával vitetnek át az örökölhető tulajdonságok részben vagy egészben az utódokra. A sejtek anyagát protoplazma és sejtmag alkotja. Miután a két sejt magja és plazmája egyesült, megkezdődik a biologiának egyik legrejtélyesebb folyamata, az élet számtalan egyedeinek egy sejtből való kialakulása s ebben az egyetlen sejtben akkor már benne van minden bánatunk és minden örömünk, egész jövőnk. A sejt tovább fejlődése osztódással történik. A keletkező sejtekből a gaméták önmagukban osztódásra képtelenek, ellenben a két különnemü gaméta egyesüléséből keletkező új sejt, a zygota már osztódásra képes

v Az osztódás folyamatának kiinduló pontja a sejtmag osztódása, vagyis amikor a sejtmag részei és anyaga, főképen a chromatin anyag két egyenlő részre oszlik szét és e két rész mint új, úgynevezett leánysejtmag egyenkint teljesen megegyezik az eredeti most már úgynevezett anyasejtmaggal. Az osztódások kétféleképpen szoktak végbemenni. Az egyik, a ritkábban előforduló, a direct sejtmagosztódás, amlikor a sejtek magvai egyszerű befüződéssel ketté osztódnák, de a befiiződéssel keletkező részek nem feltétlenül egyenlő nagyságúak. A másik az indirect, vagy karyokinetikus osztódás, az élőlények egész világában legáltalánosabban elterjedt módja a sejtmag szaporodásának. Lényege, hogy az anyasejtmag chromatin anyaga pontosan megfelezve osztódik ketté. A karyokinesis lefolyása a bonyolult folyamatok egész sorából áll, de mert az átöröklési folyamatok megértéséhez nélkülözhetetlen, ezért szükséges vele közelebbről megismerkednünk. 1 De Vries: Die Mutationstheorie I—II. Leipzig, 1901—1903. 2 Correns C.

: Die neuen Vererbungsgesetze. 2. kiadás. Berlin, 1912. 3 Tschermak v. E.

: Der moderne Stand des Vererbungs problems. Archiv f. Rassund Gesellsch. Biologie, 1908.