Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

II. P. Szathmáry Károly. Irta: Horváth Endre gimn. r. tanár

— 32 — ember, hogy mily nagy kedve telt a felhozott történeti adatok felkutatásában és közlésében. A magyarhon fénykorában a nemzeti öltözetekről szólva megjegyzi, hogy »ősanyáink kevés ruhát csináltattak, legalább az általam látott régi leltárak szerint elsőrangú nők alig hagytak hátra többet egy-két ruhadarabnál«. 1 Izabellának zongoráját is leírja s a leírást a következő mondattal fejezi be: »nemzeti muzeumunkban máig is becses ereklyeként őriztetik«.

2 Sokszor minden fontosabb ok nélkül, csupán ismereteinek mutatása végett tesz Szathmáry hasonló utalásokat, így például, hogy csak egyet említsek, Vitéz bemutatásánál a Magyarhon fénykorában e szavakkal él: »hogy e hadvezéri tartású férfiú egysziersmind egyházfő is, csak a nyakáról lefüggő szép gránátkereszt mutatá, mely nemzeti muzeumunkban maiglan őriztetik«.

3 A történész sohasem tagadja meg magát, szinte keresi az alkalmat, hogy a részletekre kiterjedő történeti ismereteit is közölhesse. Művelődéstörténeti, kortörténeti kitérések, a régi magyar táncnak leirása, lakoma bemutatása nagyon gyakoriak. Ugy érezte Szathmáry, hogy mindezek szükségesek egy kor leírásához. A történeti adatok felhasználására vonatkozólag a kritikusok nem értettek egyet a regényírókkal s e miatt már Scottnak heves támadásban volt része, ami őt arra késztette, hogy elméletileg is kifejtse a gyakorlatban alkalmazott esztetikai elveket, melyeket utána Jósika és Szathmáry is több-kevesebb módosítással elfogadtak. Scott a költői mű célját annak nemcsak esztetikai hatásában látja, hanem e mellett megköveteli az erkölcsi leckét is. A regénytárgynak nemcsak érdekesnek, de egyszersmind épületesnek is kell lennie. Jósika is hangoztatja a tanító célzat fontosságát. Az Abafi előszavában azt olvassuk, hogy »célzása komoly s oda megy ki, hogy erős akarattal minden aljast le lehet győzni...«; az Utolsó Bátoriban pedig azt akarta bemutatni, hogy »a legkiválóbb, legszebb tehetségek fonák nevelés által elaljasodnak ...«; Az erkölcsi célzat megtalálható Jósika legtöbb munkájában, az Akarat és hajlam-ban, de méginkább Jósika István-ban. Jósika a Regény és regényitészet-ben nyíltan kimondja, hogy az olyan regény, melyből semmit vagy éppen rosszat tanulunk, nem regény többé, hanem tűzbe való firka.

4 »Regényben az ékkő a jó vég: azaz... a tanulságot maga után hagyó befejezés.«

5 Erdélyi János mutatott először rá Jósika regényeiben a bennük elő1 M. F. K. I. 53. 1. 2 Izabella, II. 58. 1. 3 M. F. K. I. 100. 1. 4 Regény és regényitészet. 88 I. 6 U. o. 121. I.