Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

II. P. Szathmáry Károly. Irta: Horváth Endre gimn. r. tanár

- 20 — Sirály-ban, majd Mátyás dicső korának történetéből ragadja ki a nagy király uralkodásának legfényesebb mozzanatait (Magyarhon fénykora). Következő regényeiben végigvezet bennünket Erdély történetén Izabellától kezdve II. Rákóczi Ferenc haláláig, miközben hosszasan időz a Báthoriak koránál (Fehér vessző, Bethlen Gábor ifjúsága, Erdély vészcsillaga), mely a lelki nagyságnak és elvetemültségnek annyi példáját mutatja fel. De a magyar királyok történetében is talál alkalmas regénytárgyat. I. Leopold cselszövésekkel telt politikája, a jezsuiták fondorlatai s a gályarabok szerencsétlen sorsa nem kerülhették ki figyelmét (Az ábrándozok). A 70-es évektől kezdve, bár a Tudósok harcá-ban, A legszebb hercdgnő-ben, Balassi Bálint-ban régebbi történeti eseményeket dolgoz fel, inkább a közelmúlt érdekli, mint azt Az ország sebei, A szabad szó vértanúi s a Honboldogítók igazolják, míg utolsó regénye már határozott társadalmi tendenciával készült. Szathmárynak már első regényei is arról tanúskodnak, hogy megírásuknál bizonyos meghatározott irói elveket követett, amelyeket később a regény feladatáról szóló s a »Kisfaludy-Társaságban« tartott székfoglaló értekezésében bővebben is kifejtett.

1 Főtörekvése oda irányult, hogy kiválóan nemzeti regényeket alkosson, melyek feltételei: »a nemzet történetéből vagy társadalmi életéből merített tárgy, tipikus alakok és nemzeti zamatu irály együttes alkalmazása«. A jó regénnyel szemben azonban még egyéb követelései is voltak. Elengedhetetlen, hogy olvasó körének nemes érzelmeire és értelmére minél több irányban hasson. »De első és főfel- , adata a széptani hatás, melyét a többiek sem bel-, sem külterjileg (extensive és intensive) el nem nyomhatnak.« Az epizódokra vonatkozólag megjegyzi Szathmáry, hogy azoknak a főcselekvénnyel vagy ennek személyeivel szorosan össze kell függniök. Lássuk már most, mennyiben követte Szathmáry ezeket az elveket a gyakorlatban. A Samil kivételével összes regényeinek tárgyát a hazai történelemből vagy társaséletből választotta. Már mint ifjú lankadatlan szorgalommal fogott nemzeti múltjának megismeréséhez s későbbi hivatása is, de mindenekelőtt lelkének alapvonása a mult eseményeinek megismerésére, az események felett lebegő ködfátyol eloszlatására sarkalták. Erősen kifejlődött történeti érzéke és biztos tudása nem engedték szabadon csapongani fantáziáját, súlyokat raktak rá, hogy a biztosan látás körét el ne hagyhassa. Szathmáryt inkább a történet, mint a mese érdekli regényeiben s a történet nem arra való nála, ho,gy az eseményeknek csak hátteréül szolgáljon, hanem sokkal inkább a mese van a történet kedvéért, annak kiegészítésére s a viszonyok: politikai- és közállapotok festésére. 1 A regény feladata: Székfoglaló. Olv. 1870 márc. 30. 1. Kisfaludy Társ. évlapjai. Uj folyam VI. 61. s. k.