Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

II. P. Szathmáry Károly. Irta: Horváth Endre gimn. r. tanár

- 16 — akadémia felállítását s követelte a konzulátusoknál magyar hivatalnokok alkalmazását. Az ő indítványára szervezték a hasonszenvi előadásokat a pesti egyetemen oly célból, hogy hivatalos képesítés nélkül senki hasonszenvi orvos ne lehessen. Mint képviselő s lapszerkesztő Tiszának benső embere lett, aki, midőn a Hazánk alig két évi fennállás után a Honnal összeolvadt, kieszközölte, hogy ez utóbbi Szathmáryt vezércikkírónak szerződtesse, később pedig, midőn politikai szereplese már véget ért, megbízták a képviselőházi napló szerkesztésével. Szathmárynak mindezen elfoglaltsága mellett is maradt ideje történetbiivárló és irói hajlamainak kielégítésére. A Kemény-család fejedelmi ágának okmánytára 1658—63

1 cimmel becses adatokat hozott nyilvánosságra, a Történelmi csemegékében eredeti leveleket közölt a XVI. és XVII. századból. Majd a középkor történetének a megírásához fogott, melyből A nemzetek honfoglalása

3 cimmel mutatványokat bocsátott közre. Az emberi művelődés történetével is behatóan kezdett foglalkozni.

4 A 70-es évek elején Szathmáry szorosabb viszonyba lépett a jelennel, új hivatása, a közügy terén való munkálkodása figyelmét a közelmúlt eseményekre s a jelen bajaira irányították. Erről tanúskodnak Az ország sebei,'' de még inkább a Honboldogítók

0 cimű regényei. Az elsőnek tárgyát a bécsi reakció által felbujtott oláhok zendülése s a szabadságharc viharai közt egy magyar grófi családnak a pusztulása képezi, a másodikban pedig elvezet bennünket a regényíró a vidéki városokba, bemutatja azok életét, melynek legkiemelkedőbb mozzanata a képviselőválasztás. Ez már táisadalmi regény, mely feltárja mindazokat a bajokat, melyek a polgárság haladását, kulturális emelkedését évtizedekkel hátráltatják. Ennek az erkölcsi mételynek az orvosságát szerette volna Szathmáry megtalálni s a jövő biztosításának egyik legfőbb eszközét a gyermeknevelő intézetek felállításában látta. Elmaradásunknak szerinte mi magunk vagyunk az okai, mert nem készítjük elő a haladás útját, jóllehet egy kis áldozatkészséggel mindent könnyen meg lehetne valósítani. Az idegen hatalom béklyóit már ketté törtük, melyek szellemi s anyagi haladásunkat gátolták. A fojtogató kéz már eleresztette torkunkat, melynek ujjai a 30-as években görcsös szorításra hajlottak, hogy elzárják az útját a szabad szónak, melynek kimondásáért börtön s kinzatás, sőt halál várt a vakmerőkre. E martírok emlékét A szabad szó vértanui-b'an

7 örökítette meg Szathmáry. A haza javának 1 Pest, 1871. Magy. Tört. Tár XVIII. 2 Pest, 1872. a Pest, 1875. 4 Az emberi művelődés története. Pest, 1876., 77. 3. kötet. 5 Az ország sebei. Pest, 1871. 4. kötet, e Honboldogítók. Pest, 1882. 2, kötet. 7 Pest, 1883.