Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

II. P. Szathmáry Károly. Irta: Horváth Endre gimn. r. tanár

— 15 — a székelyek történetének a megírását. Fáradozása eredménytelen maradt, jóllehet 300 drb. arany pályadíjat is kitűzött e feladatra. De annál lelkesebben kezdte meg az Erdély történetére vonatkozó adatoknak nyilvánosságra hozását. A történelmi dolgok iránt érdeklődő férfiakat maga köré gyűjtötte s felkérte őket, hogy segédkezzenek a kútfők kiadásánál. Ezen fáradozásai eredményének tekinthető Erdély történelmi adatainak 1855— 58-ban megjelent három kötete. Az irodalmi élet e fellendüléséről tanúskodó munkák közt ott találjuk Szathmárynak ez évek alatt írt regényeit és történelmi tanulmányait is. 1865-ben jelent meg Az ábrándozok cimü történeti regénye,

1 melyben élénk színekkel festi a jezsuiták áldatlan befolyását politikai életünkre I. Lipót alatt. Ezt követte Bethlen Gábor ifjúsága,

2 melyben Erdély nagy fejedelmének lelki fejlődését rajzolja, átéljük azokat a politikai eseményeket, melyek Bocskay István és Báthori Gábor alatt döntő befolyással voltak Bethlen jellemének kialakulására. Ugyanebben az évben egy fordítás is jelent meg Szathmárytól: V. Károly császár lemondása és végnapjai a szent-justi kolostorban,

3 melynek szerzője Prescott V. H. Majd hozzáfogott egy monografia elkészítéséhez, melyben a Bethlen-főtanoda történetét akarta megörökíteni.

4 E munkája befejezése után nemsokára búcsút vett Nagyenyedtől s Pestre költözött. A kiegyezés alkalmával alakult balközépi pártban az eljárási módra nézve véleménykülönbség támadt Tisza Kálmán pártvezér s a pártorgánumnak, a Hon cimü napilapnak szerkesztősége között. Tisza ekkor elhatározta, hogy új napilapot indít s ennek szerkesztőjéül a már ismert nevű regényírót, P. Szathmáry Károlyt szólította fel. Szathmáry elfogadta a meghívást, megvált tanári állásától s Budapestre költözvén átvette a Hazánk cimü lapnak szerkesztését, mely célul tűzte maga elé az egyes pártok közt felmerült éles súrlódások megszüntetését, s a vitába oly hangot igyekezett belevinni, mely az irodalom méltóságával nem ellenkezett s a politikai ellenfeleket ellenségekké nem tette. Ugyanezen évben a Kisfaludy Társaság irói érdemeinek elismeréséül tagjai sorába választotta. 1869-ben a somogymegyei nagyatádi választókerületben mandátumot kapott, amelyet 1878-ig viselt. Programmja főpontját a nemzet kulturális javainak fejlesztése s a közművelődés terén észlelhető hiányok és hézagok pótlása alkotta. Sürgetésére az országos közgyűjtemények elhelyezésére és rendezésére a törvényhozás egy szakbizottságot küldött ki. Ő indítványozta a képviselőházban a »mintarajztanodá«-nak felállítását, az egyetemi könyvtár telke megszerzését és átalakítását; ajánlotta egy kereskedelmi 1 Az ábrándozok. Regényilleték a Nefelejts-hez. Pest, 1865. 2 Pest, 1866. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. s Pest, 1866. 4 A gyulafehérvári-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története. Nagyenyed, 1868.