Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1927

II. P. Szathmáry Károly. Irta: Horváth Endre gimn. r. tanár

- 13 — A lieber leány-ban tanítócélu bibliai történetet találunk. A zsidók ellensége, Séchem, Ézsau leánya, Dina kezéért megtagadja hitét s népével együtt megfogadja a böjtöt s a szeszes italoktól való tartózkodást. A menyegző napján Séchem serege a bőjtölés miatt teljesen el volt gyengülve. A zsidók rátámadtak ellenfelükre s teljes győzelmet arattak. így biinteté Isten e nemzetet, mely önmagát elhagyá és hitét megtagadá, míg a zsidó, mely vallásához hü maradt, bár örök átok által szétszóratva él mai napig is. Ki ne venné észre, hogy a történetnek a gyönyörködtetésen kívül egyéb célja is volt. A leigázott nemzethez szól Szathmáry s mint a Samilban, úgy e novellában is egyetértésre s nemzetiségük megőrzésére figyelmezteti honfitársait. Az 1856-ik év Szathmáry novellás esztendeje. Ekkor jelent meg a Szinezett lapok a történet könyvéből cimü két kötetes novellagyüjteménye, melyben a már említetteken kivül megtaláljuk a török garázdálkodását s az Esterházyak vitézi önfeláldozását bemutató Az Esterházyak Vezekénynél cimü elbeszélését, a Kaftány feleség nélkül s feleség kaftány nélkül felírást viselő vidám történetet. A Fehér vessző különösen korfestő tartalmával tűnik ki. Báthori Boldizsár Bodony intrikái következtében lefejezteti Qálfy uramat, kinek felesége valamikor kosarat adott Bodonynak. Kata asszony bosszút forral s valóban Bodonyra a megaláztatások egész sora vár, melyeket Gálfyné zúdít reá. Végre is Bodony börtönben hal meg

1. Rozália, Gálfy leánya, apja sírjánál egy ifjúval találkozik, ki a vár tiszttartója fiának adta ki magát s Rozáliát a vár birtokába iktatta. Csakhamar kiderül, hogy az ifjú nem más, mint Bodony fia, aki megnyeri Rozália szerelmét s azt el is veszi. A, következő 1857-ik évben Szathmáry visszatért a regényhez s kiadta Erdély vészcsillagát három kötetben. Báthori Endre és Báthori Zsigmond korába vezet bennünket az író s Kornizs Gáspár fejedelemségre való törekvésének elbeszélése kapcsán megismerteti velünk Erdély politikai és közállapotait, a Báthoriak uralkodásának történetét, mely tele van nagy erényekkel, de egyszersmind nagy bűnökkel. Iffiu Jánosnak, a főhősnek jelleme alkalmas a következő tanulság levonására: »a végzet ellenében össze kell roskadni a legerősebb, legszentebb emberi erőnek is«. Erdély múltja e szomorú korszakának megjelenítése után Magyarhon fénykora foglalkoztatta Szathmáry írói képzeletét s a hasonló cimü három kötetes regényben

1 Mátyás uralkodása legdicsöbb éveinek történetét dolgozta fel. A moldvai, a Rodiebrad ellen folytatott s török ellen vívott csaták leírását átszövi regényes történetekkel, amelyek mind alkalmasak arra, hogy azon kor szellemét, felfogását velünk megértessék. Máramarosszigeti tanárkodásának első évében két, Erdély történetének 1 Magyarhon fénykora. 3. kötet. Pest, 1857.