Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

II. A klasszikus tanulmányok jelentősége a középiskolában. Székfoglaló értekezés. Irta Rab István gimnáziumi tanár

- 21 is, az elmének az az irányzata, melyet e tárgy tanulása adott, később is megmarad.

1 Mondhatja-e valaki, hogy ne tanítsunk mathematikát csak azért, mert pl. a trigonometria, a gömbháromszögtan tételei és annyi sok más már kiesett emlékezetéből ? Korántsem ! Hiszen ha egymás mellé állítok egy elemi képzettségű egyént és pl. egy ügyvédet s megkérdezem őket a cosinus tétel vagy a normannok története felől, majdnem egészen bizonyos, hogy egyiktől sem fogok feleletet kapni. Tehát egyforma ez a két ember? A világért sem! Mert nem az ismeretek terjedelme teszi a műveltséget, hanem az a képesség, melynél fogva rövid idő alatt könnyűszerrel s nagy haszonnal vagyok képes új ismereteket szerezni. Nem az a művelt ember, aki sokat tud, hanem az, aki gondolkodni tud. Egy gimnáziumot végzett egyén elfelejthet minden tételt és alakot, mégis művelt ember fog maradni, mert az ott szerzett gondolkodási formákat erővel sem rázhatja le magáról, kiérezhetők beszédéből, Írásaiból, valamint az a morális tartalom, az az életirány, mely itt nyomódott lelkébe, örök sajátja marad. Hogy mindezek megszerzése nem éppen a legkönnyebb feladat, az kétségtelen, de a nehézség nem érv a gimnázium ellen. Mert mig egyfelől a könnyű iskola nem teszi lehetővé a tehetségek kiválogatását és ezzel nagy társadalmi veszélyeket rejt magában, másrészt éppen a nehézségekkel való. megküzdés az az erőgyakorlat, mely a szellemi tehetséget megedzi. Per ardua ad astra! i V. ö. Kovács Albert i, b. T. E. K. XXIII. 602.