Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

II. A klasszikus tanulmányok jelentősége a középiskolában. Székfoglaló értekezés. Irta Rab István gimnáziumi tanár

^ 17 éppen európai civilizációnk története. Midőn a megvénhedett római világba ifjú erővel betört keletről a keresztyénség, északról a germán elem, hogy az örök Rómában találkozván és annak ezeréves kultúráját magukba fölvévén, az európai társadalom fejlődésében új korszakot kezdjenek: az új elemek a régi civilizáció külső eredményeit ugyan mind felvették, de természetesen rejtve maradt előttük az a hosszú fejlődési menet, melyen át az eredmények érlelődtek. A következmény az volt, hogy az előtalált eredményeket abszolút értéküeknek vévén, azokat mintegy kodifikálták és valamint a vallás terén a Vulgata, a jog terén a codex Justinianus, úgy a tudomány terén az Aristotelesen alpuló skolasztika kánonokká lettek s rajtuk kivül minden fejlődés és mozgalom heretikusnak tartatott. így a haladás folyama századokon át megakadva látszik, mig Európa nemzetei ismét a régiek felé fordulnak s megszületik a renaissance és napjainkig csak ettől kezdve lehet szó valódi haladásról, kulturáról".

1 Igaz, hogy az egyetemes kultúrának ez a szerves megértése nem lehet egy gimnáziumi tanuló feladata; de már itt akad rá elég alkalma, hogy ösztönt és indítékot kapjon a mélyebb betekintésre. Mert nem áll az, amit a gimnázium ellenségei a volt német császár után ismételgetnek, hogy a gimnázium ifjú görögöket és rómaiakat akar nevelni, akik jobban ismernek egy évezredekkel ezelőtt letűnt világot, mint a saját mozgalmas, új törekvésekkel telített, új eszméktől hevített korukat. Mert az ókori világ tanítása nem zárkózik magába, nem különül el a jelenkor életétől, hanem ahol lehet, megragadja az alkalmat a két kultura viszonybahozására, a mának a múlttal való magyarázására. És ez már nem áll ellentétben korunk irányával, hiszen épp az elmúlt és a jelen század az, amely a tudományok történeti, szervi egybefoglalásán oly fáradhatatlanul munkálkodik s éppen ezzel hangsúlyozza azt, hogy — Kármán Mór szavai szerint — nem szabad elzárni a történeti tájékozódás útjait. Ezt az elvet fejezi ki Zielinski is, mikor így kiált fel: „Próbáljuk meg a jelent úgy vizsgálni, hogy már a tegnapi napról sem tudunk semmit, mi az eredmény? Az, hogy nem tudjuk megkülönböztetni az esküdtbíróság vagy a védkötelezettség fontosságát a nyakravaló fontosságától".

2 Ez az elv adta Puskin ajkára is a keserű szavakat, mikor a költészet ősformáit akarta volna tanulmányozni: „A hajamat tépem, hogy nem részesültem klasszikus művelésben".

3 A magyar nemzeti kultúrára meg, mint történeti fejleményre, különösen fontos, hogy tápláló forrásától, a római kultúrától és különösen a latin nyelvtől el ne szakadjon. Köztudomású tény, hogy a magyar műveltség a XVIII. századig mind a szépirodalom, mind a tudomány terén túlnyomóan latin nyelven jelentkezik, úgy hogy ennek ismerete nélkül „a magyar ifjú előtt még 1 Pischala Imre: Gimnázium és reáliskola. Aradi kir. főgimn. ért. 1877—78. 2 I. m. 6. Vorlesung. 3 I. in. 4. Vorlesung. 2