Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

II. A klasszikus tanulmányok jelentősége a középiskolában. Székfoglaló értekezés. Irta Rab István gimnáziumi tanár

— 10 — éppen azok a részei a legértékesebbek, melyeket, ha szigorúan gyakorlati szempontok után igazodunk, el kellene hagynunk. * Ami a középiskolai oktatás egyik főcélját, a gondolkodó képesség kimüvelését illeti, nem új fölfedezés, hogy erre nézve egyik leghatalmasabb tényező a grammatika, (bár sok gúny és támadás éri s a tanulók „kínzására" a legborzasztóbb eszköznek szokták tekinteni). Értjük ezt minden nyelv grammatikájára. Igaz ugyan, hogy a nyelvtani kategóriák nem födik mindig a logikaiakat, mert a nyelvben a psychologia törvényei is sokszor érvényesülnek, mégis a kapcsolat a kettő között erős és nagy térre kiható. Hiszen gondolkodásunk a nyelvtől nem választható el s természetes, hogy a nyelv jelenségeivel való foglalkozás egyúttal a gondolkodási folyamatokkal, az ész logikai műveleteivel való foglalkozást is jelenti. Az egyes szófajok megkülönböztetése, az igében kifejezett cselekvés mód-, idő- és állapotviszonyai, a tér- és idő kategóriák, az ok és eredet a határozák tanában, etymologiai megfigyelések, az ok és okozati viszonyok s általában a mondattani jelenségek vizsgálata mind oly müveletek, melyek a legkönnyebben és legjobban előkészítenek az elvont gondolkodásra, mely minden tudományban elengedhetetlen. A tudományban ugyanis okok megállapításáról van szó, melyek legtöbbször rejtettek, nem érzékelhetők s csak elvont gondolkodással férhetünk hozzájuk. S éppen erre az elvont gondolkodásra készíti elő a tanulót a nyelvi jelenségek vizsgálata. A nyelv ugyanis mintegy médium, összekötő kapocs az érzékelhető külvilág tárgyai és azok gondolatbeli képei, fogalmai között. „Ha a megfigyelést ráirányítjuk a nyelvre — mondja Weszely

1 — tudatossá tehetjük nemcsak a szemlélhető külső világot, hanem azokat a szellemi folyamatokat is, melyek végbemennek, mikor a külső világgal érintkezünk. Az ily megfigyelések voltakép adalékok a felépülő psychologiai és logikai tudás számára, ez voltakép előkészítés a filozofiára. De nemcsak a filozofiára készít elő a grammatika, hanem minden tudományos foglalkozás számára. Mert hiszen minden tudomány absztrakciókkal dolgozik és minden tudományos vizsgálódást logikai disciplinák irányoznak. És mégis azt látjuk, hogy épp e részben éri a grammatikát a legtöbb támadás: hogy nem való fejletlen gyermekeknek, jórészük nem tud vele megbirkózni, mert hiszen a grammatika nem más, mint a nyelv filozofiája. Az igaz, hogy nehéz a grammatika, mert hiszen a gyermekek nagy többsége, valamint az emberiség nagy többsége általában bizonyos averziót mutat az absztrakciók iránt s legtöbbjük konkrét gondolkodású elme, ki a kauzális viszony megállapításánál beéri az első okokkal s nein kutatja a végsőket, mig az absztrakt gondolkodású ember hamar elfordúl a valóság tényeitől s az ezekből elvont gondolatokkal operál." Ez megmagyarázza a grammatika nehézségét sok tanulóra nézve. Mégis azt kell mondanunk, hogy azt a magasabb célt, mely a felsőbb tanulmányokra való előkészítésben áll, nem szabad 1 Weszely Ödön: A modem paed, utjain, 322. 1.