Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

II. A klasszikus tanulmányok jelentősége a középiskolában. Székfoglaló értekezés. Irta Rab István gimnáziumi tanár

— 11 — áldozatul dobnunk a tanulók kényelmének. Oly munka ez, melynek gyökere keserű, de a gyümölcse édes. A grammatika ezen kiváló hatását belátták újabban a nyelvtanítás reformátorai is, kik oly nagy eredményeket vártak a nyelvtant mellőző direkt módszertől. Nem hangzik már annyit a „pereat grammatical Jónak látták visszatérni ahhoz a tárgyhoz, melynek az észképzés terén kevés versenytársa van. Igazolják ezt az amerikai középiskolák, hol a latin tanítás egy időben auktor szövegéből indúlt ki s ezt a nyelvtan mindenütt alkalomszerűen kisérte. Az ilyen módszer azonban természetszerűen oly ingatag és zavaros nyelvismereteket eredményezett, hogy sokan — köztük az ottani latin tanítás szaktekintélye, Bennett is — a sokat kifogásolt grammatikai rendszer régi alaposságához tértek vissza.

1 Franciaország 1902-ben hivatalosan rendelte el a modern nyelvek tanításában a direkt módszert, de 1908-ban az elv épségben tartása mellett szükségesnek látszott a kinövéseket lenyesni, a nyelvtant és a fordítást régi jogaiba visszahelyezni.

2 És valóban minden müveit nép, mely fiait nem puszta adathalmazzal akarja ellátni az iskolákban és nem puszta tudással, hanem képességgel akarja őket megajándékozni s a tudományos pályákra előkészíteni, nem mondhat le a grammatika tanításáról. A grammatika pedig nem az anyanyelv, nem is a modern idegen nyelvek, hanem a klasszikus nyelvek tanításában játssza a legnagyobb szerepet. Az anyanyelv ugyanis sokkal közelebb áll a tanulóhoz, semhogy annak grammatikája a mondott célból tanulmányainak tárgya lehessen. Mert az anyanyelv elsajátítása gépiesen történt már a gyermekkorban is és még a fejlettség magasabb fokán is jórészt öntudatlanúl alkalmazzuk. A figyelmet nem. feszíti meg s nem kényszerít oly erősen, hogy jelenségeit az ész megítélésére bízzuk. S a tanuló únja is az anyanyelv boncolgatását, mert csak szőrszálhasogatást lát annak beható elemzésében. A modern idegen nyelvek tanításában pedig alárendelt szerepet játszik a grammatika, mert ezek tanítási methodusa a direkt módszer, mely a tanítás folyamában majdnem kizárólag az illető idegen nyelvet használja, az anyanyelvet pedig mellőzi, vagy csak elkerülhetetlen szükség esetén hivja segítségül. A tanulót oly fokú gyakorlottságra akarja képesíteni ez a módszer, hogy teljes könnyűséggel, mechanikus ügyességgel, majdnem gépiesen legyen képes gondolatait az idegen nyelven kifejezni. A végcél pedig, mely e módszert ajánlja az, hogy a gyakorlati életre oly fokú és irányú nyelvismerettel legyen ellátva az ifjú, mely neki ott elégséges és megfelelő, tehát, hogy ne csak értse a nyelvet, hanem beszélje is. Igaz, hogy ez a cél igen magas és aligha érhető el az iskolában s hogy az így szerzett nyelvtudás nagyon bizonytalan alapokon áll, ha csak nagyon mélyen be nem vésődött, (ami néhány 1 L. Dr. Fest Sándor: A latin ny. tanítása az amerikai High Schoolban. Magy. Paed. 1911. 275. 1. 2 K. F. Csevegés a direkt módszerről. Tanáregyes. K. XLII. 757.