Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

II. A klasszikus tanulmányok jelentősége a középiskolában. Székfoglaló értekezés. Irta Rab István gimnáziumi tanár

- 9 tudás megalapozásában, az ítélő erő kiélezésében áll. Az ismeretanyagnak inkább a minőségére és feldolgozási módjára, mint tömegére tekint. Nem annyira az eredményt tartja fontosnak, mint inkább a hozzávezető útat; azt az erőkifejtést, melyet a tanuló a cél elérésének munkálása közben végez, hogy később képes legyen bármely speciális szakkal való sikeres foglalkozásra, annak lehető könnyű megértésére. A főcél tehát az Ítélőképesség kultiválása, a megfigyelés, következtetés, rendszerezés, általánosítás, elvonás tehetségeinek, szóval a logikai gondolkodásnak megalapozása és kiművelése, amit formális képzésnek szoktunk nevezni. És a középiskola minden tárgyának elsősorban és főképpen e cél szolgálatában kell állnia. Ne kész ismereteket nyújtsunk, hanem gondolkodni tanítsunk! Az intellectus kiélezése mellett azonban nem szabad megfeledkezni a morális képzésről, a jellemképzésről sem. Ez a munka az előbbi mellett általában háttérbe szokott szorúlni, pedig az erkölcsös jellem nem kevésbbé szükséges tartozéka az általános műveltségnek, mint a kiművelt értelem. E téren a középiskola tisztének tartja, hogy növendékei előtt — főképpen a humán tárgyak keretében — egy ideális világot tárjon föl, elvezesse őket a nagyszerű emberi erények forrásaihoz, azoknak minden nemét szemléltesse velük a maguk nagyságában s irántuk lelkesedésüket felgyújtván, megnyissa keblüket mindannak befogadására, amit az ember valaha szépnek és jónak ismert. Ha a középiskola e kettős célját hasznossági, anyagias szempontól tekinti valaki, mivel a praktikus életben való közvetlen alkalmazhatóságuk nem kézzelfogható, nem szembeszökő, nem tekinti azokat jogosúltaknak és a kor szellemével megegyezőnek. De ne feledjük, hogy a korszellemnek, bármily hangos is sokszor, nincs mindig igazsága. A történelem számos lapja van teleírva oly példákkal, melyet azt bizonyítják, hogy a vox populi sokszor éppenséggel nem vox dei. Másfelől pedig újra hangsúlyozzuk, hogy a középiskola nem igazodhatik utilitáris kívánalmakhoz, mert kettős feladatot nem vállalhat: általános műveltséget is, meg szakműveltséget is nem adhat egyszerre. Ez annyi volna, mint két nyúlra vadászni. „Mert lehetetlen, hogy a tanuló egyetlen iskolai tanfolyamban a felsőbb tanulmányokra is elő legyen készítve, meg a műlakatosság, műasztalosság inaséveit is elvégezze."

1 A természettudományok tanítása a középiskolákban elsősorban szintén nem hasznossági, gyakorlati célt szolgál, mert hiszen ha így volna, akkor pl. a kristályrendszerek eléggé bonyolúlt és nehéz tanát, a fizikának egy jó részét, azután az algebrát, trigonometriát, gömbháromszögtant stb., mint amelyeknek a gyakorlati életben legfeljebb a szakember veszi hasznát, más azonban talán soha, ki kellene rekeszteni a középiskola tantervéből. A fizikából gyakorlati szempontból elegendők volnának a fizikai földrajz elemei, a mennyiségtanból pedig az I. osztály tananyaga és a IL—III. osztály anyagának egy része. Holott e tanulmányoknak i Tanáregyes. Közi. XXIII. 627.