Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

I. A próféták lelki világa. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1926 május 19-én tartott egyházker. intéző-bizottsági s igazgatótanácsi gyűlésen felolvasta Tóth Lajos theol. akad. tanár

_ 8 — hogy ilyen körülmények között Iszraelben a prófétákról nem valami kedvező itélet alakult ki. Nem egyszer eszteleneknek tartották őket. (II. Kir. IX n., Hos. IX 7, I. Kor. XIV ág.)

1 S hogy miként bántak el velük a jeruzsálemi templomban, mutatja Semaja levele, aki azt írja a templom felügyelő papjának, hogy ügyeljen minden esztelenre és prófétára s ezeket, ha nagyon zavarják a rendet, vesse tömlöcbe és tegye kalodába. (Jer. XXIX 2

4. s köv.) A próféták beszéde is eltért a rendes, hétköznapi beszédtől. Már maga az a kifejezés is, amit ennek jelölésére használtak (kára — kiált, szól) mutatja, hogy nem valami csendes folyású volt.

2 A baalpapok hangos kiabálással táncolják körül a karmelhegyi oltárt. (1. Kir. XVIII

2

8.) Ézsajás is emelt hangon beszélt, hogy hadd hallja meg szavát az ég és föld. (Ézs. 1

2.) Mikeás is akörül fekvő halmokhoz kiált, hogy legyenek tanúi. (Mik. VI j. s köv.) . . . Néha meg: a próféta halkan, szinte morogva beszélt, különösen ha valami titkos kijelentést vett és hirdetett. (Jer. XXIII

3

1.) Beszédüket ellenfeleik olykor hebegés-nek, akadozásnak csúfolják s valószínűleg nem minden ok nélkül. Hiszen még az kóprófétáknál is néha rövid, rejtelmes szavakat találunk vagy sajátságos szóösszefüzéseket. Képzeljük csak el a próféták olykor különös felkiáltásait: fezreel (Hos. I

4.), Lo ammi (Hos. I

8.), Lo ruhama (Hos. I

6.), Immanuel (Ézs. VII

1

4.), Seár jasub (Ézs. VII

3.), Maher salai has baz (Ézs. Villás köv.) vagy Rahab ham mosbat (Ézs. XXX

7.). A régebbi idők prófétái tele voltak hatalmas érzelmekkel és beszéd közben nem egyszer hebegtek.

3 Hogy a szenvedély miatt hebegő prófétáról képet alkothassunk, olvassuk csak el Ezékiel XXI 2

6_

3

1. v.-t: El a süveggel! le a koronával! Ez nem lesz az! Fel az alacsonnyal! A magassal le! Rommá, rommá, rommá teszem 1 Ez sem marad meg, mig el nem jön! Akié a jog és akinek adom azt. Az ilyen izgatott állapotban az is megszokott történni, hogy mikor a prófétai beszéd a hebegésből a rendes beszédbe ment át, egészen önkénytelenül metrikus formát vett fel. Néha énekeltek is a próféták . . . még olyan ember is, mint Ézsajás. (Ézs. V

4.) Az ilyen izgatott állapot mellett vagy után nem csoda, ha hosszabb vagy rövidebb ideig tartó bénulás következik be a prófétánál.

4 Ezékiel beszéli el, hogy egy alkalommal több hónapon át úgy érezte magát, mintha valami idegen hatalom megkötözte volna, nem tudott egyik oldaláról a másikra 1 A. B. Davidson: Old Testament Prophecy. Edinburgh, 1905. 2 C. H. Cornill: Der israelitische Prophetismus. Strassburg, 1894. — G. Hölscher

: Geschichte der israelitischen und jüdischen Religion. Leipzig, 1922. 3 Beruh

. Duhm: Israels Propheten. Tübingen, 1916. i W. Wundt: Völkerpsychologie. II. B. 2. Abt. Leipzig, 1907.