Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

I. A próféták lelki világa. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1926 május 19-én tartott egyházker. intéző-bizottsági s igazgatótanácsi gyűlésen felolvasta Tóth Lajos theol. akad. tanár

— 9 — át sem fordulni. (Ez. IV

8.) Olykor bizonyos kábultság szállja meg a prófétát, így ül Ezékiel is hét napig némán a tell-abibi honfitársai között, mielőtt beszédre nyitná ajkait. (Ez III

1

5.) Az ilyen bénulások és kábulások igen gyakori leírásával találkozunk az apokalyptikusoknál. (Dán. VII

2

8, X

s, X

1

7, Jer. XXIII

0, Jób. IV

1

4, Ézs. XXI

8, IV. Esdrás X

3

0, II. Mak. III

2

V, Ap. Csel. IX

8 s köv.) De hallunk a régebbi prófétáknál is ilyenekről. Mikor Saul Sámuel prófétái közé megy, földre esik és ott marad fekve a földön éjjel és nappal. (I. Sam. XIX 2

4.) A próféták lelki állapota néha olyan idegromboló, hogy utána a prófétán teljes kimerülés vesz erőt. A próféták ekstatikus állapotát mutató eme külső jelenségek után szóljunk most azokról a tünetekről, melyek belső életükben tapasztalhatók. A legelső, amit e tekintetben a prófétáknál megfigyelhetünk, hogy igen erős, vallásos szenvedély él bennük. Lelkükbe Illés enged leghívebb bepillantást, mikor így szól egyszer magáról: Nagy búsulásom van a seregek Uráért! (I. Kir. XIX

1

4.) S ugyanígy van ez a többinél is. Egy gondolat hevíti őket: a Jahve ügye. Amint elképzelik, hogy haraggal vagy szeretettel van eltelve Istenük, ugyan az az érzés él bennük is: tele vannak temperamentummal, lobogó haraggal vagy túl áradó lelkesedéssel. A psychologia ma már nem tartja megoldhatatlan rejtélynek a léleknek ezt a vallási feszültségét, amit eddig ekstasisnak neveztünk. Ma már tudjuk, hogy az emberi érzelmeknek feszültségig való fokozása lehetséges s tudjuk azt is, hogy vallásos ekstatikusok nemcsak a zsidóságnál voltak, hanem más népeknél is.

1 Ha az ilyen ekstasis megszállja a prófétát, hatalmába keríti az az egész embert, s rányomja bélyegét minden tettére. A testi jelenségek leírásánál láttuk, hogy miként veszti el a próféta teste felett való hatalmát. . . , mint a részeg támolyog és mindenféle testi fájdalommal szemben érzéketlen lesz. Rendkívüli erőt érez lelkében, pl. a hétköznapi embernél messzebb tud futni, nagyobbat tud ugrani, lelkében furcsa képzetek és érzetek támadnak. Ezékielnek pl. kedve támad tekercset enni és azt olyan édesnek találja, mint a méz. (Ez. III

2.) Vagy máskor meg valami nyomást érez a fején, mintha az Urnák a keze ragadná meg őt (I. Kir. XVIII

4

6, II. Kir. III

1

5, Ez. III

2

3.) vagy megérintené ajkát (Jer. I

9.) vagy égő szénnel illetné meg száját. (Ézs. VI

7.) Néha meg azt érzi, hogy az Úr keze felébreszti álmából. (I. Kir. XIX

5, 7, Zak. IV Egészen megszokott dolog lehetett, hogy a próféta látásokat látott. Hiszen régen talán épen emiatt Iszraelben látó-nak nevezték őt.

2 A látások mellett sokszor hangokat is hallott s ezeket kora hite szerint magyarázta. Ha hangos recsegést vagy ropogást hallott, meg volt győződve, hogy az az Úr szekerének hangja, (Ez. III

1

2 s köv.) ha fülébe kürt szava harsan, benne a jövő harcát sejti. (Jer. IV

1

9.) Olykor meg a levegőben beszélő lelkek hangját 1 Ervin Rohde: Psyche. Seelencult. und Unsterblichkeitsglaube der Griechen. I

—III Be. Tübingen, 1907. — W. Wundt: Völkerpsychologie. II. B. Leipzig, 1907. 2 A. B. Davidson

: Old Testament Prophecy. Edinburgh, 1905.