Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925
I. A próféták lelki világa. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1926 május 19-én tartott egyházker. intéző-bizottsági s igazgatótanácsi gyűlésen felolvasta Tóth Lajos theol. akad. tanár
— 7 — éjjeli látomásai). Ha a prófétát valami nehéz kérdés gyötri, keresi az Istennel való egyedüllétet. Ilyenkor kiönti Isten előtt szivének aggodalmait imádságban. Ilyen isteni kijelentést megelőző imákról gyakran hallunk, pl. Jeremiás prófétánál, kinek lelki életét legjobban ismerjük a próféták közül. Ha e prófétákat jól meg akarjuk érteni, akkor azokra a cselekedetekre kell figyelmünket irányozni, melyek az ekstatikus állapot kisérői. Azt látjuk, hogy ebben az állapotban a próféták igen sokszor öntudatlan mozgásokat végeznek . . . Illés, midőn a karmelhegyi istenitéletkor legyőzi és megöli a baalpapokat, a kétesztendŐs szárazság megszűnéséért imádkozik . . . S erre heves vihar támad s reájön az Úrnak keze, felövezi derekát és a király tovarohanó szekere előtt viharban a Karmel hegytől egész a Jezreel síkságig szalad. (I. Kir. XVIII 4 G.) Valami titkos erő támad a prófétában, mely ilyen rendkívüli cselekedetekre készteti. Ez a titkos erő — mint maga bevallja — az Úrnak keze . . . Ezékiel is leirja, hogy miként viteték első kijelentése helyéről honfitársaihoz Teli Abib-ba. „Felemelt engem a lélek és vitt. . . szivem hevületében haragosan mentem oda és az Úrnak keze reám nehezedett (Ez. III 1 4.) Ezek a mozgások akaratuk nélkül jöttek reájuk. Erre vonatkozólag igen jellemző példát találunk Illés történetében is. Egy alkalommal Illés Abdiás által egy bizonyos helyre rendeli Áhab királyt. Abdiás azonban azt kérdi tőle, mi lesz vele, ha a prófétát megszállja a lélek és máshová ragadja. (I. Kir. XVIII 1 2.) Az ilyen mozgások közben kár is eshetik a prófétában. Mikor, a monda szerint, Illés az égbe vitetik, a próféta tanítványai utána kutatnak mindenfelé. Még a szakadékokat is megnézik, hogy nem vitte-e oda és nem ejtette-e őt ott le az Úrnak lelke. (I. Kir. II 1 6.) A lélek hatása alatt még más cselekedeteket is visz véghez a próféta. Az Illés-féle elbeszélés valami különös dologként említi, hogy a baalpapok önmagukat megcsonkítják. (I. Kir. XVIII 2 8.) Az ilyen cselekedetek nyomaival a Jahve prófétáknál is találkozunk. (Zak. XIII 6.) A régebbi időben Iszraelben is nem egyszer letépték magukról a próféták ruháikat. (I. Sám. XIX 2 4. ) Az ős hébereknél különben ez a nagy felindulások megszokott megnyilatkozása volt. 1 Még Ézsajás is utánozta e primitiv ekstatikusokat, midőn időnként ruha nélkül járt. (Ézs. XX.) Sokszor a próféta fején vasszarvval vagy nyakán faigával jelent meg embertársai előtt. . . vagy széttört egy agyag korsót (Jer. XXVII.), vagy lenövet dobott a vizbe. (Jer. XIX., XIII s köv.) Ezékiel egy téglát vasserpenyővel ostromol meg. (Ez. IVj. s köv.) Sokan ezekben csupán jeleket látnak és allegorikusán magyarázzák ezeket, pedig a próféták e fajta csodálatos tettei a legtöbbször a régi ekstatikusok utánzásainak tekinthetők és csak ezekkel kapcsolatban érthetők meg. Néha a próféták egyik vagy másik cselekedete az ideg- és lelkibetegek tüneteivel mutat hasonlóságot. Ilyen Ezékielnek az utálatos anyaggal való táplálkozása is. (Ez. IV 1 2.) Érthető, 1 K. Marti: Geschichte der israelitischen Religion, Strassburg, 1907. — O. Hölscher : Geschichte der israelitischen und jüdischen Religion. Leipzig, 1922.
