Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

I. A próféták lelki világa. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1926 május 19-én tartott egyházker. intéző-bizottsági s igazgatótanácsi gyűlésen felolvasta Tóth Lajos theol. akad. tanár

— 6 — Ha e közösségben élő próféták életét közelebbről akarjuk megfigyelni, meg kell néznünk, hogy mit csinálnak pl. a fentebb említett, Saullal találkozó próféták. Ezek, amint már mondottuk, éppen az Isten hegyéről jönnek alá, hol bizonyára valami ünnepet ültek. Zenével jönnek, s úgy vonulnak végig az országon. Feltehető, hogy menésük is rytmikus volt, tehát táncoltak. Hogy a tánc hozzátartozott a prófétai ekstasishoz, máshonnan is tudjuk,

1 de világosan kitűnik ez a karmelhegyi istenitéletről szóló elbeszélésből is. (I. Kir. XVIII21-40-) itt is a baalpapok, mielőtt ekstasisba jönnének, körülbicegik, táncolják az oltárt és hangosan kurjongatnak. E testi mozgások: a tánc, a bicegés, melyek szoros kapcsolatban vannak a belső felindulással, kezdetben tudatosak és szándékosak, később azonban, midőn a mozgások üteme élénkül, ösztönszerűekké lesznek.

2 Már Illés is heroikus magaslatról néz le ezekre az ugrándozó baalpapokra s még kevésbbé találjuk meg ezt a tüneményt az iróprófétáknál. A próféták az ekstatikus állapot előidézésére gyakran használják a bőj~ tölést is. Ez különben nemcsak a zsidóknál, de inás népeknél is isteni kijelentés előkészítésére használt eszköz volt.

3 Megtaláljuk az iróprófétáknál is, de még nagyobb szerepe van az apokalyptikusoknál. (Dán. IX

3, IV. Esdrás V

2

0> VI 35

) Bar. könyve IX

a s köv., XII

6 s köv.)

4 Találkozunk vele az Újtestamentumban is. (Máté IV

2, Luk. IX 2.) Az irópróféták azonban egészen más eszközt használnak a prófétai előkészüléshez. Ők őrhelyen álló és távolba néző emberekhez hasonlítják magukat, akik így várják a látást, a kijelentést,

5 A látást ugyanis az Isten adja, a kémlelés, a vizsgálás az ember dolga. Ez a kémlelés sokszor nagyon igénybe veszi az embert. Annyira leköti a próféta lelkét az, amit vár, hogy nem egyszer zavarólag hat idegzetére. (Ézs. XXI

0 s köv.)

6 A próféta az ilyen előkészületkor gyakran felkeresi a hegyek magányát (amint Illés és Elizeus Karmelt. ÍI. Kir. I

9, II. Kir. IV

2

5), a szabad mezőt (pl. a Babilonban élő Ezékiel. Ez. I1I

2

2, XXXVII,), a pusztát, amint ezt Keresztelő Jánosnál is látjuk. (Máté 111^) Időnként Mózes is felment a hegyre, sőt Krisztus Urunkról is hasonlót olvashatunk. (Exodus III

l

f Máté XIV

2

3.) A természet csendjében, távol az emberek lármájától erősebben tárul fel a belső élet s itt jobban tudnak a próféták befelé figyelni, hogy megérthessék az Isten titkait. Szeretnek a próféták folyóvizek mellett is időzni, ezeknek egyhangú csobogása sajátságos hypnotikus hatást gyakorol reájuk. (Dán. X

4.) Hallunk sötét éjszakákon átélt látásokról és hallucinációkról (pl. Zakariás 1 Hornyánszky Aladár: A prófétai ekstasis és a zene. Budapest, 1910. — J. Wetlhausen: Israelitische und jüdische Geschichte. Berlin, 1921. 2 Bernh. Duhm: Israels Propheten. Tübingen, 1916. — W. Wundt: Völkerpsychologie. Leipzig, 1906. II. B. 2. Abt. 3 C. von Orelli

: Allgemeine Religionsgeschichte. Bonn, 1899. 4 K. Marti: Geschichte der israelitischen Religion. Strassburg, 1907. 5 Bernh. Duhm: Israels Propheten. Tübingen, 1916. 6 W. Wundt: Völkerpsychologie. Leipzig, 1906,