Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925
I. A próféták lelki világa. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1926 május 19-én tartott egyházker. intéző-bizottsági s igazgatótanácsi gyűlésen felolvasta Tóth Lajos theol. akad. tanár
— 5 — nem feledkezhetünk meg azokról sem, kik ezek megelőzői voltak, kik megindították azt a lelki folyamatot, mely bennük érte el tetőpontját. Szólanunk kell itt tehát az ugyanazon vonásokat feltüntető és a nép által ugyanazon nabi névvel nevezett Illés és Elizeus prófétákról is. Minden próféciának jellemző vonása az eksíasis. 1 A közönséges emberek nem igen ismerik az öntudatnak ezt az állapotát. Hogy ezt megismerhessük, leghelyesebb lesz, ha azokból a jelenségekből indulunk ki, amelyekben a próféták ezen lelki állapota megnyilatkozik. S mivel a próféták ezen ekstatikus állapota egyrészt külső cselekedetekben, másrészt lelki jelenségekben szemlélhető, előbb tehát a külső jelenségekről, majd azokról fogunk szólani, melyek a próféták benső életében, a lélekben figyelhetők meg s végül fel fogjuk tüntetni ennek a prófétai léleknek történeti fejlődését is. Ha prófétai lélek ekstatikus állapotának külső jelenségeit akarjuk megrajzolni, leghelyesebb, ha azokból a jellemző esetekből indulunk ki, melyek e tekintetben az Ó-testamentumban találhatók. Ezek között pedig legjellemzőbb a Sámuel és Saul első találkozásáról szóló régi elbeszélés. (I. Sam. IX.—X 1 0.) Azt olvassuk ott, hogy Saul eltávozva Sámueltől, útközben az Isten magaslatáról alászálló és az országba induló próféták seregével találkozik. A próféták ezen serege éppen ekstatikus állapotban van, amit a héber szöveg hitnabbé (prófétál) igével fejez ki. (I. Sam. X 5.) A prófétáknál mindenféle hangszer: dob, hárfa, cimbalom található, azaz nabi (próféta) állapotban vannak ... Ha megnézzük közelebbről, hogy mi jellemzi ezt az állapotot, először is azt látjuk, hogy közösségben élnek. Ezt különben máshonnan is tudjuk (II. Kir. VI l t IV 3 8, IXj.), hogy Iszraelben voltak ilyen közösségek, prófétai iskolák és azokat, akik ezekhez tartoztak, próféták //ű/-nak nevezték. Az ilyen közösségek élén egy vezető állott, akit atyának szólítottak. 2 Az ilyen közösségben élő próféták körében működött az ekstasist létrehozó prófétai lélek. Sajátságos lélek volt ez, amely könnyen átragadhatott az egyik emberről a másikra. Már a Saulról szóló elbeszélés is megemlíti, hogy miként szállotta meg ez a prófétai lélek Sault is. (I. Sam. X f l, 1 0.) Van azonban az Ó-testamentumban egy másik elbeszélés, amely ebben a tekintetben sokkal jellemzőbb, hol Dávidnak Saul elől Sámuelhez való menekülése van elmondva. Itt azt olvassuk, hogy midőn Saul megtudja, hogy Dávid a Sámuel vezetése alatt álló prófétai közösségben van, elküldi poroszlóit, hogy fogják meg és hozzák elébe őt. A próféták éppen ekstasisban vannak (nibbá), midőn a poroszlók odajutnak s ekkor őket is megszállja a prófétai lélek. Saul háromszor küldi el a poroszlóit egymás után, de mindig egyformán jár velük. Végül maga megy el, hogy elfogja Dávidot és ekkor őt szállja meg ez a lélek. (I. Sam. XIX 1 8. s köv.) 1 W. Wund: Völkerpsychologie. II. B. 2. Abt. Leipzig, 1906. — Bernfi. Duhm : Israels Propheten. Tübingen, 1917. 2 K. Marti: Geschichte der israelitischen Religion. Strassburg, 1917.
