Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

IV. A főiskola az 1925—26. iskolai évben

— 21 — Nem rajzolhatjuk meg itt minden részletre kiterjedő képét az elmúlt isk. évnek, csupán azokat a jelentősebb mozzanatokat emelem ki, amelyeknek kapcsán magától kiábrázolódik előttünk a kisebb események sorozata is. Az isk. évet a gimnáziumban szeptember 5-én nyitottuk meg, amikor a templomban Lie. Rácz Kálmán gimn. vallástanár buzgó könyörgéssel emelte sziveinket az élő Isten elé, kinek segítségül hivása után a főiskolai tornateremben Czeglédy Sándor főiskolai gondnok megnyitó beszéde gyújtotta lángra az ifjúság szivét és ébresztette fel benne a komoly munkára való elhatározásokat; a theológiai akadémián pedig szeptember 15-én kezdettük meg a munkát, amikor főt. Püspök úr lelkesítő beszéddel nyitotta meg a tanévet s ugyanekkor az igazgató „Naturalizmus a modern theológiában" c. értekezését olvasta fel. A következő napokon megindult munkát a szokásos szünidők leszámításával megszakítás nélkül folytattuk az isk. év végéig. A tanári karban az a személyi változás történt, hogy a theol. akadémián az üresedésben levő filozófia-pedagógiai tanszékre novembertől kezdve Vasady Béla okleveles lelkészt alkalmazta az egyházkerületi elnökség helyettesi minőségben. Az Erdélyből menekült, Debrecenben tanult s Amerikában magister theologiae diplomát szerzett kiváló képességekkel megáldott Vasady Béla méltó örököse lehet a tanszéken elődjeinek, ezenkívül kiváló nevelő és szeretetreméltó kartárs. Bizakodó reménységgel és sok szeretettel köszöntjük őt főiskolánk kebelében és további működésére Istennek gazdag áldását kérjük. Nein változás, de mint felettébb örvendetes esemény nem hagyható figyelmen kivül az a körülmény, hogy László Géza gimnáziumi tanárt, aki az ősszel eltávozott körünkből Csurgóra, hol rendes tanárnak választották meg, az egyházkerületi elnökség újra visszahívta Pápára azzal, hogy ide nevezte ki rendes tanárnak. László Géza immár véglegesen a mienk s ezt az alkalmat is hadd ragadjuk meg annak az örömünknek a kifejezésére, hogy ez végre megtörtént és hadd kívánjunk az ő életére sok áldást s ezzel főiskolánknak értékgyarapodást és dicsekedést. E változásokkal kapcsolatban rójjuk le a kegyelet adóját főiskolánknak egyik volt tanárával K. Tóth Pállal szemben, aki életének 72-ik évében 1925 szeptember 9-én elköltözött a minden élőknek útján. Temetésén testületileg vettünk részt s a sírnál a főiskola nevében Lie. Rácz Kálmán kartársunk mondott búcsúszavakat. Emlékét kegyelettel őrizzük. Kérjük az Istent, hogy adjon porainak nyugalmat, lelkének pedig örök üdvösséget. — Talán nem is volna szabad felemlítenem, hiszen még csak egy nyugalomra vágyó szívnek szándéka, vagy egy elintézés alatt levő hivatalos akta titka, de mégse mehetünk el szivünk megrezdülése nélkül és hangtalanul amellett a körülmény mellett, hogy főiskolánknak egyik érdemdús tanára f. évi szeptembertől kezdve visszavonul az aktiv tanári működéstől s elindul a munkától való megnyugovás megérdemelt csendes útján. Csizmadia Lajos theol. akad. kartársunk ne vegye rossz néven, hogy róla megemlékezünk. Tudjuk, hogy végtelen szerénysége tiltakozik minden ünnepeltetés ellen. Nos hát megnyugtatjuk, nem ünnepelni akarjuk. Ezt velünk együtt másoknak alkalmasabb helyen és alkalmasabb