Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

IV. A főiskola az 1925—26. iskolai évben

— 22 — időben kell majd elvégezni. Mert ő megérdemel nagyobb ünnepeltetést, mint amilyent mi tudnánk adni. Megnyugtatjuk a felől is, hogy nem búcsúzni akarunk tőle. Tudjuk, hogy az ő élete összenőtt a főiskola életével s ezért ezután is az marad nekünk, aki volt: velünk együtt fog imádkozni és munkálkodni ez iskola céljainak diadalra juttatásáért. Nem búcsúztatni akarjuk őt, mert a nyugalom nem fogja elszakasztani mitőlünk, nem is fog ő nyugodni, hanem újult erőkkel munkálkodni ezután is. Egyszerűen csak fel akarjuk használni ezt az alkalmat annak kifejezésére, hogy mennyire nagyrabecsüljük és menynyire szeretjük öt. Nagyrabecsüljük, mert odaáldozta életének nyugalmát és örömét, lelkének erejét és lelkesedését úgy, hogy elismerést nein kért és nem várt soha; tudott munkálkodni és lelkesedni úgy, hogy hiába oltogatta szivének tüzét a mellőzés; tudott szeretni és szeretettel nevelni úgy, hogy meg se látták, hogy vérzik a szive, tudott másokat magasra emelni úgy, hogy közben őt összetörte az élet vihara, el tudott égni úgy, hogy észre se vették . . . A szolgálat embere, az alázatosság embere, a szeretet embere tudott lenni mindig.- Legyen hát ezután az, ami eddig nem volt: a boldogság embere. Szivünk teljességéből kívánjuk, hogy lehanyatló életét aranyozza be a szelid nyugalomnak fényével és a boldog örvendezésnek lelkével az őszi napsugár. Kérjük az Istent, hogy adja meg nekünk azt az örömöt, hogy még sok-sok esztendőn keresztül áradhasson felénk Csizmadia Lajos szelid szivének áldott melege. A letűnt tanévben is, mint mindig, egyházi főhatóságunk éber gondoskodással és szeretettel őrködött intézetünk élete felett. Dr. Antal Géza püspök úr, Czeglédy Sándor és dr. Darányi Kálmán főisk. gondnok urak több ízben is meglátogatták mind theol. akadémiánkat, mind a gimnáziumot, megfigyelték munkálkodásunkat, a tanulók szorgalmát és előmenetelét és segítségére voltak a tanári karnak hivatása teljesítésében. Mint a múltban mindig, úgy ebben az esztendőben is főiskolánk különös gondot fordított az önmunkásság előmozdítására és a jellemképzésre is. Az önképzésre való hajlam erősödéséről bizonyságot tesz a főiskolai pályázatok nagy sikere. A Nagy József díjra, amelynek jutalma 300.000 korona volt, érkezett két munka. A díjat Németh János papnövendék nyerte. A Vály Ferenc díjra érkezett három munka. Dr. Jókay Ihász Miklós úr 500.000 koronás adományából 350.000 koronás díjat nyert Pénzes Pál VI. o. t. A dr. Antal Géza díjra érkezett két munka. Püspök úr adományából 500.000 koronás díjat nyert Pataky László papnövendék, Faragó János főigazgató úr adományából 100.000 koronát nyert Vargha Kálmán VII. o. t. Az önképzést szolgálták továbbá az önképzőkörök, nyelvtanulási, gépirási, gyorsirási, rajz, műének stb. tanfolyamok, a jellemképzést pedig a cserkészet, a vallásos jellegű egyesületek, a bibliakörök, az istentiszteleteken való rendes részvétel, valamint az iskolai ünnepélyek. Ki kell emelnem, mint ennek az iskolai évnek látszólag talán nem nagy, de kihatásaiban és következéseiben a legjelentősebbnek Ígérkező eseményét, azt, hogy papnövendékeink Horváth Endre gimn. tanár vezetése alatt öreg cserkészrajt alakítottak és május 17-én