Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

I. A próféták lelki világa. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1926 május 19-én tartott egyházker. intéző-bizottsági s igazgatótanácsi gyűlésen felolvasta Tóth Lajos theol. akad. tanár

— 14 — kezett gondolatok, mégis sok hasonlóságot mutatnak a régebbi idők nabi-ival. Igaz, hogy Ámosz erélyesen tiltakozik az őt szintén nabi-nak tartó Amáziás előtt: Nem vagyok próféta, sem prófétai közösséghez tartozó, (Am. VII

1

4) mégis megtalálhatók náluk is, azok a jellemző vonások, melyekről már fennebb szólottunk. Bár Ámosz a nabi név ellen tiltakozik még, de már maga is használja a prófétaságot jelző hitnabbé, prófétál kifejezést. . . , utódai meg minden vonakodás nélkül felveszik a nabi nevet is. A nabi egyik jellemző sajátossága, amint láttuk, hogy sohasem magától szólott, hanem mindig az Úr indította szólásra. Ugyanezt a vonást megtaláljuk most e prófétáknál is. Bensejük: szivük és lelkük más hirdetésére indította volna őket, de az Urnák szava kényszerítő erőként hatott reájuk. „A gonosz napot nem kívántam, te tudod: ami ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt előtted". (Jer. XVII

1

0.) Milyen megkapó módon szemlélteti Ámosz is e benne lévő belső kényszert: „Ordít az oroszlán, ki ne rettegne? Az én Uram

y az Úr szólt: ki ne prófétálna?" (Ám. III

8.) E kényszerítéstől nem lehet szabadulni . . . Hogyan szeretett volna ettől megmenekülni Jeremiás, de képtelen volt: „Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ö nevében többé nem szólok: de mintha égő tűz volna szivemben, az én csontjaimba rekesztetve és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem(Jer. XX

9.) A próféta tudja, hogy az Úr kényszerítő erejének hatása alatt van, de hogy mikor jött reá ez, hogy mikor szállotta meg ez a hatalmas erő, hogyan jutott belé ez a lélek, erről csak homályos tudata van. Megkapó módon irja le Jeremiás, hogy miként követi őt mindenüvé az a rettenetes látomás, miben része volt, hogy mennyire gyenge vele szemben minden emberi erő: Óh én bensőm ! Óh én bensőm, jaj nékem, Szivemnek rekeszei! Lelkem nyög, Nem találok nyugodalmat, Mert hallom a kürtnek szavát, A harci riadót. Meddig látok még zászlót És meddig hallom még a kürt szavát. (Jer. XIVis.) Ha kimegy a mezőre, vagy ha bent jár a városban, ott van vele mindenütt e látomás: Ha kimegyek a mezőre, íme ott fekszenek a fegyver által levágtak, Ha bemegyek a városba, íme ott fekszenek az éhség miatt megkinzottak. (Jer. XIVia) A prófétát mindig korukból és annak eseményeiből lehet legvilágosabban megérteni. Nem elvont gondolatok foglalkoztatják őket első sorban, hanem az élet adottságai. Tekintetük a jövőre irányult ugyan, de a jelen volt