Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1925

I. A próféták lelki világa. Székfoglaló értekezés. Irta s az 1926 május 19-én tartott egyházker. intéző-bizottsági s igazgatótanácsi gyűlésen felolvasta Tóth Lajos theol. akad. tanár

— 15 — kiinduló pontjuk. A jövőt a jelenben kívánták munkálni s itt akarták az Úf gondolatait első sorban megvalósítani. Lelkükben csodálatos bizonyosság él, hogy ismerik az Isten terveit s indíttatva érzik magukat, hogy még a trónon ülő királyoknak is parancsot osszanak. Abban a tudatban, hogy bennük az Úr lelke lakozik, szembe szállnak az egész néppel. Nem félnek semmiféle üldöztetéstől, börtöntől, haláltól sem. Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat, A te szavaid örömemre váltak nekem És szivemnek vigasságára, „ Mert a te nevedről neveztetem óh Uram! Seregeknek Istene. (Jer. XVie.) A próféta mindig egynek tudta magát az Úrral s amit az Isten neki mondott, azt magáénak vallja és érte kész az egész világgal szembeszállani. Én pedig beteljesedem az Úr lelkének erejével, ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákobnak az ő vétkeit és Iszraelnek az ö bűneit. (Mik. III

8.) A próféta nemcsak egy alkalommal, nemcsak egy pillanatra hallja az Úrnak hozzáintézett szavát, hanem az egész életre megteljesedik azzal. Az Ur nemcsak egy feladatot biz reá, hanem egész életére szolgálatába állítja. Gondolatai mindenkor az Isten gondolataival azonosak . . . Van egy pillanat életében, mikor először találkozott az Úrral, mikor először telt meg a lelke az Úrnak csodálatos kijelentéseivel, mikor először érezte magát egynek vele. Attól a pillanattól kezdve soha egy percre sem szakadt meg többé ez a kapcsolat . . . Ha élete nehéz idejében, megpróbáltatásai és harcai között kétségek merültek fel küldetése felől, erre az első pillanatra való visszaemlékezései teljes bizonyosságot támasztottak lelkében . . . Életének minden eseménye ezen elhivatás hatása alá állítva, egyszerre tisztává lesz előtte, egyszerre meglátja benne az Isten kezét és meghallja az Istennek hangját. . . Jeremiás, mikor Jeruzsálem eleste előtt azon ajánlatot kapja egyik atyjafiától, hogy vegye meg az örökös részét, azonnal felismeri ez ajánlatban az Úr hangját, ki biztosítani akarja őt, hogy lesz még idő Iszraelben, midőn értékük lesz a földeknek. (Jer. XXXII.) Éppenígy Isten kezét ismeri fel Hozseás is házasságában, melyről hiszi, hogy arra akarja tanítani őt az Úr, hogy a szeretet legyőzi még a bűnt is s hogy Jahve ilyen szeretettel szereti népét. Egyszerre világos lesz előtte, hogy Isten azért hozta őt össze a parázna asszonnyal s köttet vele házasságot, hogy ezáltal ábrázolja ki szeretetét. Tisztán áll előtte e megértés után az Úr szándéka s ezért kezdi próféciáját ezekkel a szavakkal: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket. . . (Hozs. 1

2.) íme így lesz a próféta az Isten lelkétől áthatva, így érzi magát teljes bizonyossággal az Úr szolgájának. Mig a hajdankor primitív extatikusainál csak valami határozatlan sejtelemként élt ez az Úrért rajongó lélek és ainig az keverve volt igen sok esetben idegen vonásokkal és nem egyszer beteges jelenségekben nyilatkozott meg, addig a történeti fejlődés folyamán