Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1917

II. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata. Irta Császár Elemér

40 F Mivel -v

1^ puszta szám, a jobb oldal dimenziója A'-eval egyezik, vagyis entrópiaK 1 dimenzió. Röviden (62) S

T^kN* JT + 3 ... h ^ e TT 2 e mely érdekes analógiát mutat az újabb Planck-féle hypothezis alapján nyerhető entrópia-kifejezéssel (32).

1 8. Az alaphypothezis lehetőségének vizsgálata. Az 1. pontban felállított hypothezis lehetőségét támogatja ugyan következménye: hogy belőle egy a tapasztalattal megegyező sugárzási formula vezethető le, de emellett nem lesz fölösleges megvizsgálni, hogy érvényessége esetében állhat-e fenn stacionárius energiabeli állapot, vagyis egyenlő-e az összes oszcillátorok által pl. az időegység alatt abszorbeált energia az ugyanezen idő alatt emittálttal, ami az alaphypothezis exisztenciájának fontos kritériuma. — A segédhypothezisből azonnal kiviláglik, hogy követelményünknek eleget tesz, inert úgy a diszkontinuusan emittáló, mint a folytonosan működő csoportra nézve már Planck kimutatta a stacionárius energiabeli állapot lehetőségét.

2 Mivel azonban a segédhypothezis alaphypothezisünkkel aequivalens, nyilvánvalóan az is exisztenciaképes. Ezt azonban közvetlenül is ki lehet mutatni. AO — e tartomány belsejében a következő rezgési egyenlet érvényes az oszcillátorokra nézve: (63) Kf+ L-fjt-==Z, hol K és L az oszcillátor állandói, / az oszcillátor momentuma, Z a térerősségnek az oszcillátor tengelyébe eső komponense; a csillapítási tag hiányzik, mert ebben az intervallumban emisszió nem történik.

3 — Az e — co tartomány belsejében érvényes a következő rezgési egyenlet:

4 (64) Az e határon a rezgési egyenlet alakjára nincs szükségünk. 1 Mivel szilárd testek esetében nem magas hőmérséklet mellett C, -n* C

v f a * faktor el is hagyható. K. Jellinek: 1. c. 386. o. 2 M. Planck: I. c. 11, 158. o. és I., 123. o. 3 U. ő.: 1. c. II., 148. o. 4 V. ő.: 1. c. 1., 113. o.