Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1917

II. A fekete sugárzás újabb elméleti és kísérleti vizsgálata. Irta Császár Elemér

33 N (l-e '*>) + /Ve Állapítsuk meg e hypothezis alapján egy oszcillátor középenergiáját. A diszkontinuusan működő csoportra nézve érvényes az újabb Planck-ié\c sugárzási elmélet eredménye (22), vagyis egy ilyen oszcillátor középenergiája k-^jt+TkT e — 1 A folytonosan működő csoportra nézve érvényes a klasszikus elmélet eredménye (9): TT

2 = *7\ Tehát az oszcillátorok összes energiája: U = N 0-e"") £ 1 t 1 2 TT e — 1 + /Ve kT kT A számítás elvégzése után egy oszcillátor középenergiája: 77= — í TT Ez pedig a (43) alatti formulával teljesen megegyezik, tehát e segédhypothezis a számítások elvégzésére használható. Benne az által jut kifejezésre a diszkontinuitások redukciója, hogy szerinte csak néhány oszcillátor emittál diszkontinuusan, a többiek folytonosan működnek. Ugyanis az N (l-e"") í TT kicsiny szám, mert e az 1-től csekéllyel különbözik, ha a hőmérséklet nem túlságosan alacsony s így túlnyomó a folytonosan működő oszcillátorok száma. A diszkontinuusan emittáló oszcillátorok száma a hőmérséklet növekedésével fogy és T — oo esetében zérus lesz. E hypothezis talán könnyebben kezelhetőnek látszik, mint az alaphypothezis, mivel azonban megkívánja az oszcillátorok szerkezetének a hőmérséklettel való változását, vagyis azt, hogy egyes diszkontinuusan emittáló oszcillátorok a hőmérséklet növelésével folytonosan működőkké alakuljanak át és viszont, — mégis reálisabbnak látszik az alaphypothezis, melyben az összes oszcillátorok működése egyszersmindenkorra elő van írva.