Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 45 — és Béthelben, a két fő izraelita kultuszi helyen, felállította Jahveh bikaképeit. Ezzel a történettel áll kapcsolatban ennek az eseménynek a múltba való vetítése az aranyborjú imádásának története. Bármily szempontból vizsgáljuk is azonban e történeteket, úgy találjuk, hogy a totemismushoz semmi közük. Mindjárt felmerül az a kérdés, hogy a többi totem képe hol maradt ? A sioni érckigyó és a bétheli bikakép természete is egészen eltérő. Az egyik tiszta állat, a másik tisztátalan. Lehet-e itt ősi izraelita vallási motívumokról szó, holott az ásatások anyagából bizonyos, hogy az istenségnek borjú-, bikaalakban való kiábrázolása valódi kanaánita szokás, amelynek a pusztai nomádok életéhez már csak technikai okokból sem lehet semmi köze ? Jeroboám egy régóta gyakorolt tévedést folytatott, amely eredetét a kor vallási syncretismusából vette. A kanaániták a bikaképekben a baálok nagy erejét és teremtő hatalmát látták. Izrael átvette a szokást, de bizonyos, hogy a bikakép ellenére sem gondolta Jahveht soha bikaalakúnak, mert a meddig csak a múltba vissza tekinthetünk, Jahveh mindig anthropomorph alakban jelenik meg a hivők lelki világában. — A totemismus bizonyítására szokták felhozni, hogy Izrael törzsei közül többnek állatneve van. Rákhel = anyajuh, Lea = vadtehén (ebből képzett nomen gentilicum a Lévi szó), Simeon pedig bizonyosan kapcsolatban áll az arab sim'u szóval, mely a hiéna és farkas korcsát jelenti. Mind e szavak — mondják — az illető törzs totemjeit jelentik. A négy eset azonban Lea és Lévi etymologiai azonossága folytán háromra redukálódik. Rákhel és Lea törzs létezéséről nincs tudomásunk. Marad tehát a Simeon szó, amelynek viszont az etymologiája olyan bizonytalan, hogy arra építeni nem lehet. Ezek alapján a Robertson Smith-féle totemistikus felfogást mellőznünk kell s legnyomatékosabb érvét, a tiszta és tisztátalan állatok közötti ősrégi különbségtevést is be kell soroznunk a polydaemonismus, illetve animismus bizonyságai közé. Sokan az evolucionista bölcsészet schemája alapján, amely szerint a primitiv népek animismusából az ősök tisztelete, az ősök és halottak tiszteletéből a polydaemonismus, a polydaemonismusból a polytheismus s ebből a monotheismus fejlődik ki, azt vitatják, hogy Izrael törzsei a Mózest megelőző korban polytheisták voltak. Mielőtt tehát e rövid értekezést lezárnók, röviden reflektálnunk kell az állítólagos ősi izraelita polytheismus mellett felhozott érvekre is. Azt már fentebb láttuk, hogy az elohim szó pluralisa nem alkalmas arra, hogy belőle a polytheimus mellett érveljünk. Az elohim eredetileg a névtelen él-ek többségét jelenti, anélkül, hogy ezeket az e7-szerü lényeket magasabb fokra emelné. Nem tartjuk megfelelőnek azt a közkeletű magyarázatot sem, hogy e szó plur. majest., de hivatkozunk arra a már említett tényre, hogy az ősi izraeliták egy-egy szent kőnél, forrásnál, vagy fánál az él-ek egész seregét tételezték fel mindaddig, mig az illető hely az egy Istennek kultuszi helyévé nem változott. E változással Jahveh nemcsak a kultuszi helyet, hanem az ott tiszteletben részesülő isteni erőknek már tudattalanná vált nevét, az elohim nevet is átvette. Nincs bizonyító ereje nézetünk szerint annak az általánosan ismert ténynek sem, hogy Izrael legközelebbi rokonai