Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 46 — az asszír-babylonok, ammoniták, moábiták, föníciaiak, kanaániták stb. a Kr. e. 10—8. évszázadban bebizonyíthatólag polytheisták voltak. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy kérdésünkben sem valamely bölcsészeti rendszer előzetesen megállapított szabályai, sem a puszta analógia nem dönthet, csak arra helyezünk súlyt, hogy e népeknek eredeti pusztai nomád vallásából felhozható érvek volnának döntők, mert az említettt időpontban, amikor vallási történetük — legtöbbnyire az ó-szövetség által — megvilágítást nyer, ősi vallásuk már jelentékeny kulturhatásoknak volt kitéve s egyébként legalább is a babyloniai és föníciai sémitákon kivül felsorolt pusztai sémiták polytheismusának kérdése még nincsen annyira tisztázva, hogy abból egy tőlük határozottan elkülönülő nép vallására nézve kényszerítő erejű érveket vonhatnánk le. Azt a legújabban elterjedt felfogást, hogy a nép kiváló alakjai, Ábrahám, Jákób, Sára, Izsák, Lámek feleségei és fiai, sőt Sámson, Saul is depotenciálódott istenalakjai az ősi izraelita pantheonnak, már fentebb láttuk. Ez a hypothesis nem megy túl a bebizonyíthatatlan képzelődés határain. Hogy a Gen 6

X kk-ben (J) olvasható archaistikus jellegű elbeszélésben Isten fiairól (benéi haelohim) van szó, akik földi asszonyokkal kötnek házasságot és velük óriásokat nemzenek, ez annyira exotikus színezetű, annyira nem izraelita felfogás, hogy súlyos tévedés volna belőle valami régebbi, a hellénekéhez hasonló polytheismusra következtetni. Itt az Előázsiában Kr. e. 1000 táján vándorló mondákból kivételesen több csapódott le, mint amennyi az izraelita monotheismussal összhangba volna hozható. Helyesen ez esetben akkor járunk el, ha a Gen 6

X kk-ben található képet nem általánosítjuk, hanem annak eredetét iparkodunk feltalálni. — A prófétai iratok nyomán bebizonyítottnak látszik, hogy Izrael fiai még későbbi időben is imádták a csillagokat (Jahveh Cebaóth !) Ám 5

2

6, Csel 7

4

3, különösen a holdat, amelynek az esztendő felosztásánál s a szombat kialakulásánál bizonyára nagy szerepe volt s az „ég királynőjének" nevezték Jer 7

1

8, 44

1

5_

1

9. A holdnak az ég királynője gyanánt való imádása más lapra tartozik s a már meglevő jahvistikus hit elfajulásával magyarázható meg. A csillagoknak istenekként való szerepeltetése azonban még bebizonyításra szorul. A polytheismus bizonyítására szokták felhozni Gen 31

g

o kk (E)-t, ahol az van elmondva, hogy Rákhel ellopta atyjának isteneit, a 34. v. szerint a therafimokat. A történet célja nyilván az, hogy a theráfim-kultusz eredetét az arámeusoktól vezesse le,

3

7 de másfelől a történelem további folyása mutatja, hogy a theráfim néven nevezett istenképek használatát Izrael fiai nem tekintették idegen eredetű kultusznak. Ez a látszólagos ellentét igen jó megvilágítást nyer az E-forrásra vonatkozó ama megfigyelésből, hogy e forrás már a prófétizmus hatása alatt állott s a prófétizmus az E szereztetése idejében mind többet foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a Jahveh-kultuszból minden annak meg nem felelő szokás, szertartás és kultuszi kellék kiküszöböltessék (v. ö. Gen 31, I Sám 10

1

3_

1

6, Hós 3 4, Bir 18

5_

2

0). Semmi sem látszott hát a szerző előtt megfelelőbbnek, mint a therafim helytelennek tartott kultuszát idegen ere