Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 50 — felhozott argumentumok nagy tömegével sem lehet bebizonyítani. Ellenben meglehetősen találóan fejezi ki a tényállást a polydaemonismus szó, amely már nemcsak az animismus túlnyomólag káros szellemeivel számol, de a jóindulatú s bizonyos erkölcsi vonásokat is mutató localis numenek egész sorát foglalja magában. Ez a polydaemonismus azonban csak a háttér, amelyből már a legrégebbi korban fokozatosan mind magasabbra emelkedik Jahveh alakja, mig végre uralmát kiterjeszti először az újonnan kialakult Izraelre, az egész Kanaánra, majd egy nép Istenéből az egész világ egyetlen Istenévé lesz. Az evolucionistikus tan ellenére is a localis numenek nem kaptak nevet, nem váltak istenekké, s nem a különböző istenek hatalmi versengéséből fejlődött ki a monotheismus; de abból az emberi mértékkel nem mérhető élményből, amely Mózes keblében folyt le, mikor tudomására jutott s vérévé vált az a hit, hogy a Sinai-hegy istensége nem relative legnagyobb az ő társai között, de ő az egyetlen, igazi s örök Isten. Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Úr! Nagytiszteletü és Nagyságos Igazgató-Tanács! Nagytiszteletü és Tekintetes Tanári Kar! Nemes Tanuló Ifjúság! Kik e díszes testület előtt az elmúlt évek során előttem megjelentek, hogy akadémiánk tanári karába ünnepélyesen székfoglaló beszéd tartásával lépjenek be, tudományos előadásuk végeztével mindnyájan kötelezve érezték magukat arra, hogy leendő működésük programmja dolgában néhány megjegyzést s Ígéretet tegyenek. Nem hivatkozhatom ugyan elért eredményekre s inkább a vállalt feladat óriási súlya nehezedik a lelkemre, ha visszanézek arra a ma egyévi munkára, amelyet a Főtiszteletü Egyházkerület rám nézve igen értékes bizalma folytán intézetünk kebelében végeztem; de immár talán teljességgel kezdő nem vagyok. Már állottam szemben néhány nehézséggel, amelyet a kivül állók közül sokan nem is sejtenek, de amellyel a theol. professzornak meg kell mérkőznie. Csalódtam néhány olyan ponton, ahol a reménység a legbiztatóbbnak mutatkozott; viszont láttam örömmel szárba szökkenni az elvetett magot ott, ahol azt kötelességszerüleg hintettem, de — legalább emberileg — hozzá reménységet fűzni nem igen tudtam. A mérlegem most ez: ha volt bennem munkakedv e pályára lépve, siker és sikertelenség egyaránt csak növelte azt; ha a cél az első lecke óta mind magasabban ragyog a látóhatár szélén, bennem minden nappal nagyobb a vágy, hogy megközelítsem azt. Programmom egyszerű. Azok az igazságok, amelyeket Jézus, az evangélium, s a rajta felépült egyház képvisel, nem relativ, múló értékű s a világ többi igazságaival egyenlő igazságok, hanem magának a mindenségnek, Istennek központi, örök és legszentebb igazságai. Ezek az igazságok egész embereket kívánnak szolgákúl. Ezeknek az igazságoknak a mostani világégés nyomán fokozott mértékben lesz szükségük felemelt fejű, emelkedett szivü, ön-