Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 49 — egészen tisztázva, működési területük pedig bizonyára szűk volt s tulajdonképpen a pogány népek istenalakjaival sem tekinthetők egyenlőknek, úgy látszik, hogy az ős izraelita polydaemonismus nem jutott tovább annál, hogy a démonok egyes nemeinek (genera), külön-külön nevet adott. Arról, hogy valamely démon hatalmasan kiemelkedett volna a többiek közül s nevet nyerve valóságos istenalakká lett volna, nem lehet szó. Csak annyi állapítható meg egészen bizonyosan, hogy a nép túlnyomó többségének polydaemonistikus hitével szemben már Mózes előtt is voltak egyesek, akik a Sinai hegy Istenét, Jahveht, mint erkölcsi jellegű s messze minden elohimszerű valóság fölé emelkedő lényt, tiszteletben részesítették. Nincs okunk kétségbe vonni Áron és Mózes eljárásának helyességét, akik Jahveht úgy tüntetik fel a nép előtt, mint akit már az ősatyák is vallásos tiszteletben részesítettek. Bár természetesen a ránk maradt töredékes adatokból be nem bizonyítható, mégis valószínű, hogy a leendő Izrael valamely törzse már a Mózes előtti korban is Jahveh szolgálatába szegődött. A Jahveh lényére és ősi tiszteletére vonatkozó kutatások az izraelita vallástörténet másik szakaszába tartoznak s ezért itt róla csak röviden annyit említünk fel, hogy lakóhelye J és P szerint a Sinai, D és E szerint a Hóreb hegye volt. Valahol a hegy tetején lehetett kultuszi helye. Hogy Jahveh a Sinai hegyével eredetileg szoros összefüggésben volt, azt mutatják a legrégebbi feljegyzések. A szent hegyen jelenik meg Mózesnek a csipkebokorban (Ex 3

2 kk), oda vonúl Izrael áldozatokat bemutatni Ex 3

1

2 kk, ott keresi fel őt Illés, mikor Ákháb üldözése elől Jahveh közelébe óhajt menekülni (I Kir 19

8 kk). Neve nem izraelita eredetű. A legújabb időben több helyütt is, Babyloniában, a Mózes előtti Kanaánban, Sziriában, ó-arab területeken is nyomát lelték a Jahveh szónak.

40 De az eddigi eredmények épp oly bonyolultak és bizonytalanok, mint a szó etymologiájára vonatkozó feltevések. Az igazságot talán azok közelítik meg legjobban, akik figyelemben részesítik azt a tényt, hogy a Jahveh megjelenését kisérő tünemények közül a vihar, mennydörgés, villámlás, tűz játszik legnagyobb szerepet. Ha egy ilyen ősrégi szó etymologiája egyáltalán vezethet valami pozitív eredményre, akkor, úgy látszik, legcélszerűbb azokhoz csatlakozni, akik a jhvh szót (villámlás által) leesőnek, (légen át) suhanónak fordítják.

4

1 Nagyon érdekes, ám mégis sok tekintetben bizonytalan Stadenak az a feltevése, amely szerint Jahveh tisztelete a kainiták közvetítése által jutott el Mózeshez és Izraelhez.

4

2 Jahveh alakját a népies hitben élő démonok tömegéből bizonyára már a vallási fejlődés legelső fokán is olyan erkölcsi vonások választották el, amelyek Izrael további történeti fejlődésében döntő fontosságúakká váltak. Ezeknek felderítése azonban Izrael vallástörténetének következő korszakában látszik helyénvalónak. Összegezve az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy Izrael legősibb vallásában az animismus kétségtelen nyomaival találkozunk s a nép lelki világában jelentékeny szerepet játszott a kártékony szellemektől való félelem. Azt, hogy Izrael az ősöket istenek gyanánt imádta, nekik áldozott volna, a 4