Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

- 48 — dolog, amit szintén nem szabad szem elől téveszteni, az, hogy Izraelnek a szomszéd bálványimádó kanaánitákkal való érintkezése folytán az idegen eredetű, kanaánita befolyások egész PC elfogadásáig szüntelen érvényesültek s ha a nép megtévelyedett rétegei időnként polytheista hajlamokat mutatnak, ezt semmi esetre sem szabad egy ősrégi polytheismus természetes következményeűl tekinteni. Végül rá kell mutatni az ősi izraelita polydaemonismus egy sajátos vonására, amelyből néha szintén túlzott következményeket szoktak levonni. Az elohim névnél megfigyelt többsége az eV-szerű lényeknek nevezetesen arra vezetett, hogy a különböző démonok nemeit gyűjtő nevek alá foglalják, így találkozunk a Dt 32

1

2-ben a sédimmel. Ezek olyan chthonikus démonok, amelyeknek áldozatot mutatnak be (a Zsolt 106

3

7-ben olvasható megjegyzés szerint — amelynek archaeologiai értéke vitás — az izraeliták a hajdankorban fiaikat, leányaikat a sédimnek, Károli szerint az ördögöknek, áldozták fel). II Krón ll

1

5-ben a szerző szintén nem jól van értesülve, mikor azt állítja, hogy Jeroboám a maga papjait a seirim-nek (Károli sz. = bakok)-nak állította. Lev 17

7-ben meg van tiltva, hogy a szokott véres áldozatot bemutassák a seirim-eknek, akik alatt nyilván valaminő mezei démonokat kell érteni. A seirim járnak táncot Ézs 13

2

1 szerint Babylon lerombolt palotáiban s egybegyűlnek Edom rombadőlt helyein. Ezek a démonok tehát a Jahvehkultusz dacára is fennmaradtak a népies hitben, sőt voltak, akik nekik áldozatokat mutattak be. Nem lehet pontosan meghatározni a kerubok és szeráfok mivoltát, bár eredetileg ezek is bizonyosan pusztai elohimszerü lények voltak. A szeráfoknak Ézs 6 sz. látszólag emberi alakjuk van, míg Num 21

6 sz. kígyóknak kell tartanunk őket (hannechásim haszszeráfim) 1. még Ézs 14 2

9, 30

G, II Kir 18

4 (ide tartozik a nechüstán is?). Az ősrégi babona őrizhette meg a lilith alakját (= éjjeli démon Ézs 34

1

4, aki Edom romba dőlt palotáiban lakik), a róbéc-ei (Gen 4

7, asszírul rabi§u) = a küszöbön heverő és leselkedő démont, az alukáht Péld 30

1

5, amely semmi esetre sem jelent közönséges nadályt (Károli), mert két leányáról is említés van téve, hanem valami lidércszerű lényt. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy ősi izraelita eredetü-e az Azazel alakja Lev 16 8 kk, ámde valószínűleg ez is valamely hatalmas kártékony pusztai démon volt, neki szokták elküldeni a PC által elrendelt nagy engesztelési napon a nép bűneivel megrakott bakot. A Sátán képzetének kialakulását a fogság utáni irodalomban meglehetősen figyelemmel kisérhetjük s megtanulhatjuk, hogy az ős izraelita polydaemonismus megbirálásánál számolnunk kell azzal a ténnyel is, hogy a zsidó vallás utolsó századaiban a hivő és Jahveh között közvetítő lények mintájára más rosszindulatú szellemek képzetei is kifejlődtek s így az ősi polydaemonismus megrajzolásához a szellemekre vonatkozó összes ó-szövetségi híradások nem használhatók fel korlátozás nélkül, mert azok közül több esetleg a fogság utáni időből való. Mivel az utóbb említett néhány néven nevezett démon eredete nincsen