Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 47 — detűnek mutatni be. Bármint áll is a dolog, a theráfim-kultusz akár Izraelből, akár idegen népektől ered, a theraphimok semmi esetre sem voltak még olyan jelentőségűek sem, mint az ősi izraeliták egyéb localis numenjei s így tiszteletükből polytheismusra nem lehet következtetni. Látszólag a polytheismus mellett szól, hogy Izrael két törzse, Gád és Áser, istenek nevét viseli. Gád nevében, amely szerencsé-1 jelent, a speciális szerencse-isten nevét vélték felfedezni s az Áser törzs nevét a sémita Asera istennő hímnemű analogonjának vették. Mind a két felfogás igen gyenge lábon áll. Sehol az egész ó-szövetségben nyomát sem találjuk annak, hogy az izraelitáknak egy speciális szerencse-istenük lett volna Gád néven. Másfelől e nevet éppen Dávid idejében Jahvehnak egy buzgó prófétája viselte, aki aligha lett volna hajlandó eltűrni azt, hogy neve az egy Jahveh Istenen kivűl másnak szolgájaként tüntesse fel.

3

8 Az Aser istennek az egész sémita pantheonban nyoma sem található s a nevéhez fűzött etymológiánál minden esetre célszerűbb itt kivételesen a Gen által nyújtott népies etymológiát elfogadni, amely szerint áser = boldog. Kevés súlya van a polytheismus feltevése szempontjából annak, hogy Bir 3

3

1 szerint Izrael birái között van egy Sámgár, akinek mellékneve ben Anath, azaz a kanaánita Anath istennő fia. Akár elfogadjuk azt a Moore-féle magyarázatot,

3

9 hogy ez a Sámgár valószínűleg csak szerkesztői jegyzet folytán (5

6 alapján) lett Izrael birájává (eredetileg Sisera atyja), akár megmaradunk a Bir 3

3

1 állítása mellett, annyi bizonyos, hogy itt csak a kanaánita kultusztól becsúszott megtévelyedésről, nem pedig az ősi sémita polytheismus maradványáról lehet szó. Szintén nem hozható fel bizonyságúl a polytheismus mellett az az ismert tény, hogy Izrael régi korszakában, Bir, Sám idejében sokan viseltek badl-lal, vagy melek-ke\ összetett nevet. A baál név eredetileg egyszerűen urai jelentett, s csak később a próféták polémiája folytán lett oly gyűlöletessé a zsidók előtt, hogy a baál-lal összetett nevek legnagyobb részében e szót bósettel cserélték fel (Hós 2

1

8 alapján). Baál és Melek e szavakban nem valami idegen istenséget jelent, hanem csak az urat (adón), a királyt, akivel szemben a hivő alattvalói viszonyban levőnek érzi magát (ábad, ebed) s aki ebben az esetben mindig Jahveh. Sajátszerű körülmény, hogy a baál-lal összetett nevek éppen a kései eredetű Krón-ban maradtak fenn, míg Sám leirói a nyilván dogmatikai okokból származó korrekturát már végrehajtották. Jerubbaál, Bir 6

3

2 = aki Baál-ért, az úrért, azaz Jahvehért harcolt, Esbaál = Jahveh férfija, Meribbaál (Jonathán fia) a Jahvehért harcoló, Beeljáda (Dávid fia !)= Jahve ismerte őt. Az Izrael életében mutatkozó polytheistikus vonások elbírálásánál két dologra különösen nagy figyelmet kell fordítanunk. Az egyik az, hogy egészen Deuterojesajás universalismusáig (sőt még azon túl is, v. ö. 137. zs.-t!) mindig szemünk előtt kell tartanunk azt a Dávid által is kifejezett elvet, hogy a hivő Izrael határain kivül idegen istenek uralma alá kerül (I Sám 26

1

9), hogy mint a numen loci-k a maguk szent fáihoz, köveihez, aseráihoz stb. vannak kötve, úgy Jahveh uralma is helyhez van kötve, t. i. Kanaánhoz. A másik