Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 41 — Jákób Mesopotámiába való bujdosása közben egy kövön elaludva álmot lát s ez álomnak élete további sorsára nagy jelentősége lesz. Jákób maccebáúl állítja fel a követ, olajat önt rá s megfogadja, hogy visszatérte után Isten házává béth-él-\é fogja megépíteni. A Gen későbbi folyamán 35

7-ben (E) aztán elő van adva, hogy Jákób visszatérése után oltárt állított a szóbanforgó helyen és „nevezé a helyet Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg neki az Isten, mikor az ő bátyja előtt futott". Az elbeszélés jahvistikus rétege alatt a Béthelben lakó él ősrégi imádása kétségtelenül megállapítható, ennek szól a Jákób menekvésekor bemutatott olajáldozat s maga a történet behatóbb vizsgálat után aitiologiai mondának bizonyul,

3

2 amelynek eredeti célja az, hogy a bétheli kultuszi hely Jahveh-szentéllyé való nyilvánításának okát megmagyarázza. A Béthel-ben felállított macceba, mely eredetileg egy anonym él-é volt, Jahvehé lesz s illetve, maga az ott lakozó él nyer nevet és pontosabb meghatározást a Jahveh név által. Valószínű az is, hogy az ilyen szentélyek sok esetben nemcsak egy isteni lény, hanem az isteni lények egész sora számára szolgáltak lakóhelyül, akik együttesen gyűjtő néven elohim-nak neveztettek mindaddig, amíg névtelenek voltak. Bár e7-nek megvan a maga szabályszerű többes száma, élim, mindazáltal nyelvtanilag igen jól igazolható e levezetés, kivált azóta, hogy Nestle több olyan régi szóra hívta fel a figyelmet,

3

3 amelyek a többesrag előtt beszúrt n-t kapnak (ámáh szolgáló; többese: amáhóth, áb, ém, sém stb.), míg viszont az elohim szó egyes száma gyanánt szereplő elóáh kizárólag az absolut monotheismus korából származó iratokban fordul elő s valószinüleg theológiai reflexió alapján mesterséges úton képzett egyes szám az elohim szóhoz). Később, mikor az illető helyek Jahveh-szentélyekké változtak át, természetszerűleg fenmaradt a régi név, elohim, ám ez már egyes számú értelemmel láttatott el s még később, mint a Jahveh szóval egyértelmű, Jahvehra magára vitetett át. A polydaemonistikus felfogás némi nyomaival találkozunk a már említett helyen kivül Jós 24

2

6 (E)-ben, hol arról van szó, hogy Józsué a bizonyság kövét, mely az Urnák minden beszédét hallotta, tehát voltaképpen egy maccebát, „oda helyhezteté a cserfa alá, mely vala az Urnák szent házában". Ez a cserfa, melynek kultuszi jelentőségét és eredetét akarja igazolni az idézett hely, már Ábrahámnak Kanaánba való költözésekor is jós-cser gyanánt szerepelt; olyan hely volt tehát, amelyben a legrégebbi felfogás szerint egy localis numen lakozott, aki pap, vagy látnók által a cser leveleinek zizegésében fejezte ki a maga akaratát. Szent kövekkel, localis numenek lakóhelyeivel találkozunk még Bir 6

2

0 kk-ben, I Sám 6

1

4-ben; de a Mózes előtti kor vallásos felfogására vet világot az a szent kőkör, kromlech is, amelyet Jós 4 két forrása szerint az átkelő Izrael vezére a Jordán mellett, vagy a Jordán közepén állított fel. Itt, úgy látszik, tizenkét kő (macceba; elohim!) volt felállítva (Izrael tizenkét nemzetségének száma szerint.) A Jós 4-ben megfigyelhető két párhuzamos forrásirat célja nyilván az, hogy ezt az ősrégi