Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 38 — szelid rábeszéléssel és kényszerrel rá nem vették arra, hogy az intenzív gyászt abban hagyja. Kivált II Sám 3

3

5 12

1

7 mutatja, hogy a vigasztalás kenyerének és borának a gyászolóra való ráerőszakolása szokásos volt; de hogy ezeknek a szokásoknak az ősök kultuszához semmi köze sincs, nyilvánvaló abból is, hogy a gyászolónak böjtje a mély kedélybeli depresszió természetes kifejezése s nem az ősökért történik. A halottak kultusza mellett szokták felhozni I Sám 20

2

9-t, ahol arról van szó, hogy Dávid Saultól engedélyt kért arra, hogy a királyi udvarból hazamehessen egy családi áldozatra, melyet évente szoktak megülni. Az érvelés súlya itt arra esnék, hogy a szóban forgó áldozat nyilván a család őseinek mutattatott be. Tényleg azonban egy szó sem olvasható erről a szövegben. A kultusz akkori állapota mellett nagyon jól elgondolható, hogy egy-egy család, vagy nemzetség olyan ünnepeket is tartott, amelyek általánosan nem voltak elfogadva s így ez argumentum e silentio-nak az ősök kultuszára nézve semmi súlya sincs. Látszólag nagyobb súllyal esik latba az az általánosan ismert tény, hogy az izraeliták már a legősibb időben is nagy tiszteletben részesítették a nemzet kiváló őseinek sírhelyeit. Azt mondják, hogy az általános vallástörténet analógiái szerint ez csak abból magyarázható, hogy a sirok az ősök tisztelői számára kultuszi helyül szolgáltak. „Az ősök és halottak tisztelete — mondja Löhr

2

8 — helyi kultusz; ahhoz a sírhelyhez fűződik, amelyről azt hiszik, hogy benne az elköltözött lelke tovább él. Ezért a régi izraeliták szerették a sirt saját földjükön elhelyezni. A hely szentségét valamely kő, vagy fa jelezte s valóban mindezek az ismertető jelek feltalálhatók az ó-szövetségben." így tudjuk, hogy a pátriárkák temetkezési helye Hebron körül egy barlang (Makhpéla). Ide temettetik el elsősorban Sára, aztán egy későbbi hiradás szerint Ábrahám, Izsák és Jákób, valamint Rebeka és Lea. A helyet Ábrahám vásárolja meg a hethitáktól 1. Gen 23

2

3, 25

0, 49

3

1, 50

1

3. Az említett helyek közül azonban három PC-hez, tehát a Pentáteuchus legutolsó rétegéhez tartozik s vajmi kétes, hogy PC előtt az ősök tiszteletére való gondolás lebegett. Mint Kautzsch helyesen megjegyzi,

2

9 PC szerzői inkább azt akarták bizonyítani, hogy az izraelitáknak, mikor Egyiptomból kiköltözve Kanaánban letelepedtek, e földhöz, melyet temetkezési helyül őseik már régen megvásároltak, valósággal joguk volt. Nemcsak a P azonban, hanem JE is elég gyakran emlegeti az ősök temetkezési helyét. így e forrásokból származik a Jákób sírjára vonatkozó PC-ével ellenkező feljegyzés, amely szerint Jákób őseihez gyűjtetve, Goren-haatádban temettetik el (Gen 47

2

9). E szerint állítólag kultuszi hely jellegével bir Debora sírja (Rebeka dajkája Gen 35

8), J vagy E szerint Rákhel sirja (35

1

9 kk), Mirjám, Mózes testvére sirja Kádes-Barnéában Num 20

x, József sirja Sikhemben. Valósággal azonban nem találjuk nyomát annak, hogy e helyeken az ősöknek kultuszt mutattak volna be. Legfeljebb egy I Sám 10

2-ben fennmaradt hiradás árúi el annyit, hogy Rebeka dajkájának Deborának sirján állott egy olyan tárgy, mely kultuszi requisitum gyanánt is szerepelt (maccebeth, qeburath rákhél); (1. Gen 35

2

0 szerint is : „emlékoszlopot állíta Jákób