Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 37 — házasságra vonatkozó helyek egyike sem nyújt határozott bizonyítékot a halottak kultusza mellett. Egyébként is lehetetlen azt külön választanunk Izrael nemzetségi és családi alkotmányától, amely mint a nép legősibb társadalmi formája, túlélte a fogságot s hatása még a jelenben is mutatkozik a zsidóságnál. A leviratusházasságot némelyek a polyandria maradványának tartják,

25 mások szerint a nők egyszerűen értéktárgyak, amelyekhez a családok természetszerűleg lehetőleg ragaszkodnak; de az ó-szövetségben nyoma sem található annak, hogy e szokás az ősök kultuszán alapulna. Hiszen a leviratusra vonatkozó régibb idézett hely (Gen 38

s kk J) éppen az ellenkezőre mutat rá. Miért védelmezné Támár történetében Jahveh ezt a kötelességet, ha a házasságból származó gyermekek nem övéi, de az ősökéi lennének? Valószínű, hogy a leviratusházasság egyszerűen a szeretet tiszte volt, hogy így a halott neve fennmaradjon s birtoka ne menjen idegen kézre.

2

8 Nagy bizonyitó erejük volna a halotti áldozatoknak, amelyeket állítólag az eltávozottak szellemének mutattak be, de azok a helyek, amelyeket fel szoktak hozni, semmi bizonyitó erővel nem birnak. Hós 9

2: „Nem áldoznak a Jahvehnak borral és nem lesznek kedvesek ő előtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztor kenyere; mindnyájan, akik abból esznek, megfertőztetnek. „A gyászkenyér kifejezés — mondja Kecskeméthy

2

7 — még a régi gyásztorokra emlékeztet, amelyek a holtak imádásának korában az elhunyt tiszteletére rendezett áldozati lakomák voltak." Mindenesetre valószínű, hogy az ősi izraeliták a halottak közelében gyásztort tartottak, ezzel akarván kifejezni, hogy az illetővel kultuszi közösségben akarnak maradni, hogy a halott szellemét utolsó útjára ki akarják elégíteni; de egyáltalán nyoma sem lelhető annak, hogy az ilyen tor az ősök istennekként való tiszteletével állott volna kapcsolatban. A halottak közelében való tartózkodás, a gyásztor s annak kenyere megtisztátalanító hatást gyakorolt, mint köztudomású, a későbbi időben is, ám ennek a felfogásnak az alapját bizonyára animistikus hiedelmek képezték, nem pedig ama theológiai reflexió, hogy az, ami az előző vallási fokon szent volt, a következőn szükségképpen tisztátalanná lett. Deut 26

1

4 is halotti lakomáról, gyásztorról beszél, de ez egyúttal áldozatnak nem tehinthető. Ezen kivűl nyomait találjuk annak is, hogy az ősi izraeliták a halottaknak szánt ételeket a sirba, vagy sirra tették. Olyan szokás ez, amely hazánk egyes vidékein még ma is előfordul s nem ad okot arra a feltevésre, hogy akik így járnak el, a halottakat s ősöket istenitiszteletben akarnák részesíteni. Preventív intézkedés ez a halott lélek visszajárásának megakadályozására. Bizonyos erőszakos szövegváltoztatással a halottkultusz nyomait vélték kiolvashatni Jer 16

7-ből: „Kenyeret nem törnek neki a gyászoláskor; a vigasztalás poharával sem itatják őket atyjukért és anyjukért". Valóságban Jer csak arról beszél, hogy a büntető ítéletkor senkit sem fognak kényszeríteni arra, hogy a gyász és szívbeli levertség önkéntelen böjtölését abba hagyja. Lassanként a gyász külső kifejezéseül szokássá vált ugyanis étlen és szomjan ülni, vagy esetleg heteken át böjtölni egész addig, míg a közelállók, hozzátartozók a gyászolót