Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 22 — szélesebb milieube való állítása mind nyomatékosabb tudományos követelmény gyanánt mutatkozik, bár kétségtelen, hogy az ily irányú kezdő kutatások eleddig közelről sem vezettek a várt és óhajtott eredményre. A vallástörténeti kutatás azonban örvendetes mértékben megindult s vele karöltve az irodalomtörténeti kutatások sikeresen tárják fel a felső rétegeket s így mindenesetre számolnunk kell azzal a lehetőséggel, sőt a mai vallás- és irodalomtörténeti kutatások valószínű fejleményével, hogy a pátriárkák történetének szeretetteljes, széleslátkörü, megértő és alapos átkutatása nem is sejtett és meglepő adatokat fog szolgáltatni az izr. vallás Mózes előtti korára nézve. Bármily intenzív és jogosúlt is azonban ez a remény, az irodalmi kritika vitán felül álló eredményeit az új vizsgálódási mód kedvéért nem lehet egyszerűen figyelmen kivűl hagyni. A történet-kritikai iskola elvitathatatlan és szilárdan álló eredménye az, hogy az ó-szövetségi iratok létrejöttére nézve logikus és minden vonásában valószínű képet nyújtott, amelyet néhány problematikus vallástörténeti eredményért nem lehet odahagyni és merőben értéktelennek nyilvánítani. Azok, akik legnagyobb odaadással húzták a lélekharangot a Wellhausen iskolája által adott irodalomtörténeti kép felett, adósok maradtak azzal, hogy a kifogásolt kép helyett valami jobbat nyújtsanak. A történetkritikai iskola irodalomtörténeti eredményei mindenesetre feladhatók egy jobb, logikusabb, történetileg hűbb képért, de nem adhatók fel az ó-szövetségi irodalom létrejöttére vonatkozó ama tradicionális felfogásért, amely végeredményében a talmudi zsidóság ide vonatkozó reflexióin épült fel. Hosszú évtizedek tudományos kutatásainak csaknem általánosan elfogadott eredménye, amelynek megokolásaival itt természetszerűleg nem foglalkozhatom, az ó-szövetségi bibliai tudomány egyik legnagyobb vívmánya — amelyhez a felfedező elme mélységét és zseniálitását tekintve csak a természettudományok terén tett nagyszabású felfedezésekben lehet analógiát keresni — annak megállapítása, hogy az a négy írói kör, amelyből a Pentateuchus anyaga eredt, a mózesi kortól relative távol, a királyok korában s illetve még később élt: a Jahvistikus csoport 1000—750, az Elohistikus 750—650, a Deuteronomistikus 650—550, a papi írói kör 550—400 között Kr. e. Bármily antik vonások lépnek is fel ez írók műveiben, sohasem szabad felednünk, hogy írásaik a Mózes előtti kor eseményeire nézve nem lépnek fel egykorú, vagy közel egykorú feljegyzések igényével. De ezek az irók nemcsak távol éltek a rajzolt eseményektől, hanem irói intencióik sem voltak azonosak egy-egy modern történetíróéival. Céljuk a jelen vallási irányítása volt inkább, mint a múlt obiectiv feltárása. Ennélfogva abban a képben is, amelyet a Mózes előtti korra nézve adnak, bizonyára akaratlanúl felcsillannak ama kor vonásai, amelyben maguk a szerzők éltek. Ábrahám, Izsák és Jákób alakja sok esetben úgy tűnik fel előttünk, mint a sokkal későbbi izraelita eszményi képe. Sok történetben látjuk őket olyanoknak, aminők az izraeliták évszázadokkal később szerettek volna lenni. Nem lehet figyelmen kivűl hagyni azt a körülményt sem, hogy a Mózes előtti korral foglalkozó három főforrás J E P egymással sincs