Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 23 — mindig hatmóniában. Időrendileg valószínűleg J az első s így vallástörténeti szempontból első pillanatra ez látszik legérdekesebbnek. J a Mózes előtti és utáni fokozatára nézve lényegbe vágó különbséget nem ismer. A Jahveh-imádás J szerint már az Édenben megkezdődött s azóta lényegében egyformán marad meg egészen a I Kir 2-ig, ahol Sellin kutatása szerint Salamon uralkodásának kezdetével a J forrás véget ér.

1

4 A Mózes által létrehozott vallási átalakulás E. szerint is inkább csak névleges s a fejlődés mozzanata abban jut kifejezésre, hogy a szerző a Jahveh nevet csak Mózes fellépése óta kezdi alkalmazni. PC a legkésőbbi eredetű forrás, látszik a legjobban értesültnek s felfogása sokáig dominált is az ó-szövetségi vallástörténet terén, míg ki nem derűit, hogy történeti konstrukciója célzatos és egész történetszemlélete voltaképpen későbbi, vagy óhajtott viszonyoknak való visszavetítése. PC a Mózes előtti vallási fejlődésben több fokozatot állapít meg, amelyektől irodalomtörténeti okokból el kell tekintenünk és pedig főképpen azért, mert adatai Kr. e. 500-ik évet alig haladják meg s a két, sokkal régebbi forrással, J E-vel, sok esetben ellentétesek. A pátriárkák története s az egész Pentateuchus abban az esetben lesz használható a Mózes előtti kor képének megrajzolásához, ha a történelmi analyzis segélyével előbb a mózesi kor képét iparkodunk kiemelni a később rá rakodott rétegekből s a mózesi korszak így nyert kritikai képének egyes vonásait használjuk fel arra, hogy belőlök egy még előbbi korszakra nézve vonjunk következtetéseket. Ezek a munkálatok azonban még nagy mértékben hiányosak. Az ó-szövetségben tehát e korszakra nézve közvetlen források ez idő szerint nem állnak rendelkezésünkre. A Pentateuchusra vonatkozó újabbkori kutatások, amelyek főképpen a benne foglalt források feljegyzésének legvégső leghetséges határidejével, a terminus ad quemmel foglalkoztak, s amelyek látszólag azt eredményezték, hogy Mózes korára s azt megelőző vallási és történeti viszonyokra nézve semmi pozitív értesüléshez nem juthatunk, magukkal hozták azt is, hogy a vallástástörténeti kutatók a Mózes előtti kor vallási történetére nézve kizárólag az ó-szövetség mellékes megjegyzéseire voltak utalva, ahol feltételezhették, hogy a történeti anyagot a későbbi történeti schema nem változtatta meg. Ezek a mellékes megjegyzések, amelyek ősrégi kultuszi és erkölcsi szokásokra vonatkoznak, természetesen manapság is elsőrangú forrásai a Mózes előtti kor vallási történetének. Maga a hátterükben álló istenfogalom elhalványult; de a szokásokhoz a nép a vallásos élet ismert konzervativizmusával ragaszkodott. Valószinű, hogy e szokások legnagyobb részét a történeti időkben már nem értette s a maga céljaira egészen más motívumokkal magyarázta. Különösen fontosak e tekintetben a különböző gyászolási szokások, bizonyos animistikus képzetek, a tiszta és tisztátalan állatok megkülönböztetése stb. Mindezekből természetesen nem igen lehetne megkonstruálni a Mózes előtti vallás képét, hiszen e szokások puszta hüvelyei a belőlük rég elpárolgott vallási tartalomnak, ha nem lehetne azokat más, a zsidó kultúrához közeli fokon álló népek szokásaival és istenképzeteivel egybevetni.