Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

— 15 — szához tartoznak. A régebbi vallási fokozat emléke világos szavakkal feltalálható Jós 24

u kk(E)-ben: „Hányjátok el az idegen isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyó vizén és Egyiptomban: szolgáljatok Jahvenak. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok Jahvehnak, válasszatok még ma, akit szolgáljatok, akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak túl a folyó vizén, akár az emóreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok; én azonban és az én házam Jahvehnak szolgálunk". Nem lehetetlen, hogy ezen a helyen az elohistikus irói körnek az a sajátos theóriája is szerepet játszik, amelyet az a Jahveh-imádás kialakulására nézve alkotott; szó lehet arról is, hogy antik képzet szerint valamely nationális istennek csak a saját országa területén lehet áldozatot bemutatni, szolgálni, mig idegen területen az ember idegen istenek szolgájává lesz, mint ezt egyhelyütt maga Dávid

4) is kifejezésre juttatja. De maguk ezek a theóriák is bizonyára azon a reflexión épültek fel, hogy Izrael Mózes előtti vallása fokozati különbséget mutat a mózesi korral szemben. Bizonyára minden célzatosságtól ment és mélyen a népies tudatban gyökerezik Ezékiel eme helye: „Azon a napon, amelyen elválasztottam Izráelt, felemeltem kezemet a Jákób háza magvának és megismertettem magamat velük Egyiptomnak földén és kezeimet felemelém nekik mondván: Én vagyok Jahveh, a ti istenetek. Ki-ki az ő szemei utálatosságát elvesse és Egyiptom bálványaival meg ne fertőztessétek magatokat. Én vagyok Jahveh, a ti istenetek". Az izraelita vallás eredetére nézve ugyanily értelmű helyeket találunk a prófétánál több helyütt is 16

8 20

2

3 kk 28

3. Ide szokták vonni Ám 5

2

6-t is, de ez a fenyegetés Izrael azon részei ellen irányul, amelyek Sakkuth és Kevan babyloni isteneket imádták (a két név Ninib istennek mellékneve, akinek a Saturnus volt szentelve

5), tehát nem a Mózes előtti múlttal, hanem sokkal későbbi viszonyokkal van dolgunk. De mindezen helyeknél sokkal nagyobb jelentősége van az Exodus két helyének 3

1

3 kk(E) és 6

2 kk (P)-nek. Az előbbiből világosan kivehető, az utóbbiban expressis verbis ki van mondva, hogy Isten Jahveh néven (— ellentétben Jahvista történeti konstrukciójával) Mózes fellépteig nem volt ismeretes a nép egyeteme előtt. Az utóbbi helynek, amely első pillanatra döntőbb jelentőségűnek látszik, elbírálásánál figyelembe kell venni, hogy csak a PC egész történelmi felfogásával kapcsolatban értékelhető helyesen és igen sokan hajlandók arra, hogy a PC-nek a theokrácia kialakulására vonatkozó történeti konstrukcióját, mint kései fogság utáni eredetűt elvessék; de Ex 3

i

g kk-ben a sokkal régebbi korból származó Elohista lényegében ugyanazt a nézetet képviseli, mint P, hogy t. i. a nép jelentékeny rétegeinek emlékezete szerint Jahveh Mózes előtt ismeretlen volt ezen a néven és Mózes korát olyan vallási fokozat előzte meg, mely az utóbbi időktől nagyon világosan különbözött. Egy körülmény különös nyomatékot ad e helyeknek. Aki az ó-sz. irodalom történetével foglalkozik, lépten-nyomon találkozik egyes Íróknál azzal a tendenciával, hogy bizonyos vallási szokásokat, viszonyokat és intézményeket lehetőleg visszadatáljanak a múltba s illetve a jelenben érvényes isteni