Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

II. Izrael Mózes előtti vallásának nyomai. Irta Czeglédy Sándor

- 16 és emberi törvényeket azzal a hagyománnyal tegyék még erősebbekké és tiszteltebbekké, hogy azokat az egész világ teremtésétől szüntelenül fennálló törvényeknek és szabályoknak tüntessék fel. Ha most ezzel a mindent nivelláló, egységes nézőpontok alá beállító rendszerrel szemben bármily halavány nyoma marad is fenn egy olyan korszaknak, amely a történeti kép adott, konvencionális formáiba nem illeszthető bele, ez semmi esetre sem lehet valami véletlen elírásuk a szent szerzőknek, hanem egész bizonyosan lehetőleg csekélyre redukált halovány emléke egy hajdan szines és eleven korszaknak. Nemcsak eljárásunk módszertani helyessége kivánja tehát meg, hogy mielőtt Izrael tulajdonképpeni vallásának rajzolásába fognánk, vessünk egy pillantást a megelőző korszakokra, hogy így az ó és új között levő különbséget értékelni tudjuk, hanem az ó-sz. terén egészen határozott és jól megfigyelhető nyomok szinte lehetetlenné teszik azt, hogy Izrael Mózes előtti vallási korszaka mellett, arra ügyet sem vetve, menjünk tova. Ha úgy az ősi izraelita kor vallásos emlékeinek feltárása elháríthatlan kötelesség gyanánt áll előttünk, források után kutatva tekintetünk legelső sorban a pátriárkák történetére irányul, amelyek mindaddig, míg a tudományos kritika műszereit alkalmazni nem kezdjük, igen gazdag adalékokat látszanak nyújtani a Mózes előtti kor vallására nézve. Bár e látszat tévesnek bizonyul, mégis teljes igazságtalanság színét hordozná magán eljárásunk, ha a Mózes előtti kor vallásáról szólva, a pátriárkák történeteinek vallástörténeti jelentőségével e helyen behatóbban nem foglalkoznánk. Ezt annál is inkább meg kell tennünk, mert a modern bibliai tudományosság több képviselője e történetek értéke felől helytelen nézeteket táplál. Az elmúlt évtizedekben, de a jelenben is a pátriárkák történetének főképpen háromféle értékelése van elterjedve. Az elsőt honfitársunk, Goldziher Ignác kezdeményezte Der Mythus bei den Hebräern und seine geschichtliche Entwicklung, 1876. c. müvével. Szerinte a pátriárkák történeteit mythologiai motívumokkal kell magyarázni. Műve, mely e magyarázati mód végső következményeit is levonta, olyan időben jelent meg, amikor a történet-kritikai iskola virágkorát élte s így meglehetősen visszhang nélkül maradt. Csak az elmúlt két évtizedben vették fel némelyek az elejtett fonalat s iparkodtak bebizonyítani, hogy Izrael, illetve az azt későbben alkotó törzsek Ábrahámot, Izsákot és Jákobot eredetileg isteneknek tekintették. Ez istenalakok a jahvismus felléptével lassanként félistenekké, herosokká degradáltattak, mig végtére egészen emberi vonásokat öltöttek. E felfogási mód mellett azonban kényszerítő bizonyítékokat nem lehet felhozni. A vallástörténet az istenalakok efféle ^cpotentiálódásával szemben sokkal több esetet mutat fel arra, hogy emberek lesznek lassanként nemzeti hősökké, herosokká, herosokból félistenekké és istenekké; de ha egészen abstracte véve a dolgot, ezt a depotentiálódást elismernők is, hol a bizonysága annak, hogy Ábrahámot, Izsákot s a többieket valaha isteni tiszteletben részesítették? Nemcsak ennek nincs nyoma, de állítólagos kultuszuknak a