Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1915

VII. Főgimnázium

— 94 — Neubeuer Mihály és Révész Viktor VIII. o. tanulók a helybeli hadi kórházban végeztek hasznos munkát. Azokon a hangversenyeken, háborúscélú előadásokon, amelyeket Pápán a háború kitörése óta rendeztek, intézetünk ifjúsága majdnem mindig szerepelt s a rendezésben tevékeny részt vett. A katonatemetéseken énekkarunk mindig énekelt. Az intézetünk épületében elhelyezett hadi kórházat tanítványaink gyakran fölkeresték, hogy a betegeket szórakoztassák; fölvasták előttük az újságokat, olvasmányokat vittek nekik, aki nem tudott irni, annak levelet irtak stb. Szóval a sebesültek iránt való előzékenységben, szolgálatkészségben semmi kívánni valót nem hagytak föl tanítványaink. Mélyen és igazán érezték, hogy valamenynyien adósai vagyunk a hősöknek. 6. A háború hatása a tanulmányi előmenelre, szorgalomra, viseletre, vallásra és erkölcsös érzületre. Hosszú tapasztalás után kristályosodott igazsággá ez a mondás; „Inter arma silent Musae". A háború nem alkalmas a komoly szellemi munkára. Bizonyos izgatottság tölt el mindnyájunkat: tanárt és tanítványt egyformán. Hiányzik a komoly munkához szükséges nyugodtság. A harctéri események érdekelnek mindenkit s legkeresettebb olvasmány az újság. Statisztikailag ugyan a háborús tanévben sem rosszabb az eredmény, mint a békés tanévben; de ez jórészt az enyhébb elbírálás következménye volt. Annyi mindenre kellett tekintettel lennünk a háborús tanévekben az osztályozásnál, hogy a békés idők eredményével való összehasonlítást komolyan venni nem lehet. Az az igazság, hogy a háború káros hatással van a tanúimányi előmenetelre s mint más tekintetben, ebben a tekintetben is igen nagy csapás a háború. Kiesnek ezek az esztendők a közművelődésre nézve eredményes esztendők sorából. Nemcsak „az édes anyák előtt átkos a háború", hanem méltán az a kultura minden komoly munkása előtt is. A tanulók szorgalmára nézve sem tapasztaltuk áldásos hatását a háborúnak. Amint anyagi téren legnagyobb ösztönzője a szorgalomnak a béke biztos nyugalma, így van ez a szellemi téren is. Az örökös bizonytalanság, a máról-holnapra való élés, mely vele jár a háborúval, kivált a felsőbb osztályú tanulók szorgalmát lelohasztja. Tanítványaink magaviseletére a háborús tanévek alatt nem panaszkodhatunk, az mindig megfelelt a nagy idők komolyságának. Ha fordultak is elő kisebb szabálytalanságok, inkább az ifjúi könnyelműség, mint az erkölcsi romlottság számlájára írandók. Az a körülmény, hogy a tanítás nem egy helyen történt, káros hatással volt az ifjúság magaviseletére s ha ez az állapot sokáig tartana, félni lehetne, hogy az ifjúság elzüllésére vezetne. Elsőrangú érdek tehát nevelési szempontból, hogy az iskolai épületek visszaadassanak rendeltetésüknek. A vallásra nem volt káros hatással a háború, inkább erősítette a vallásos érzést a tanulókban, mint gyengítette. A sok csapás és szenvedés, ami együttjár a háborúval, jó iskolája a vallásosságnak. Ami a háborúnak az erkölcsös érzületre való hatását illeti, jónak ezt sem