Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

I. Dr. Bodola Gyula emlékezete. Irta és a pápai ref. templomban 1914 dec. 6-án tartott emlékünnepélyen elmondotta Faragó János főgimn. igazgató

— 6 — Amit a szülői háznál, a nagy családdal megáldott és sok gonddal küzdő szülők körében látott, azt tapasztalta a sepsiszentgyörgyi székely Mikó-kollégiumban is, ahol középiskolai tanulmányait végezte. Az intézet, mint a többi erdélyi középiskola is, a magyar nemzeti eszme, a hazafiság szolgálatában áll. Az ő lelkébe is beleoltotta az emberszeretetet s a lelkiismereti szabadságot. Nyolc esztendő alatt mindennap az Apáczai lelkes magyarsággal párosult tudományszeretetének s a Körösi Csorna akadályt nem ismerő kitartásának a szelleme szólt hozzá. Ott lebegett körülte az intézet nagy jóltevőjének: gróf Mikónak a szelleme is. Ezek mindig arra ösztönözték, hogy tanuljon, iparkodjék s legyen méltó az alma mater nagy hagyományaihoz. Ő csakugyan méltó is volt, mert egész gimnáziumi tanulmányai alatt első tanuló volt s az érettségi vizsgát is jeles eredménnyel tette le. Egészséges gondolkozásmódjára vall, hogy amikor a pályaválasztás nagy kérdése állott előtte, nem tett úgy, mint a legtöbb ifjú szokott tenni, aki azt mondja: „Akármi leszek, csak az nem, ami az apám". Az édes apja példáján bizonyára látta a tanítói pálya nehézségeit; de meg tudta érezni annak jó oldalait is. A tanári pályára lépett. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. Szorgalmasan tanult itt is, az elsők között járt itt is. Doktori értekezésének tárgya Dobó a magyar költészetben volt. Igazán különös, hogy ő, az egyébként igen békés ember, ha irt, mindig harcias tárgyakról irt. Jó hirét igazolja az a körülmény is, hogy amikor tanulmányait bevégezte s a tanári oklevelet megszerezte, a kolozsvári ref. főgimnáziumnál kapott alkalmazást. Azonban állását csak egy tanéven át tarthatta meg, mert a következő tanévben be kellett vonulnia katonai szolgálatra. Önkéntesi évét Kolozsváron és Brassóban szolgálta, mely utóbbi helyre a német nyelv elsajátítása céljából ment. Itt is megállotta helyét: zászlós, utóbb hadnagy lett. Intézetünkhöz a katonaságtól 1910 október elején jött. Öt pályázó közül alkalmazta főhatóságunk, bár előzőleg senki sem ismerte közülünk; de addig végzett tanulmányai s okiratai a legjobbat ígérték. Föltevésünkben csakugyan nem is csalódtunk, benne azt kapta intézetünk, amit vártunk: tudományosan képzett, lelkiismeretes, jó tanárt, akinek mindene az iskola volt. Nemcsak tanári