Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

I. Dr. Bodola Gyula emlékezete. Irta és a pápai ref. templomban 1914 dec. 6-án tartott emlékünnepélyen elmondotta Faragó János főgimn. igazgató

— 5 — Elhunyt barátunk szülőfaluja közvetlen közelében van Zágon, amely után a hű Mikes Kelemen élete végéig annyira sóvárgott. A Mikes-ház romjait igen sokszor meglátogatta. A romokból a Mikes szelleme: a Mikes hűsége, nemes egyszerűsége szólt hozzá s ez a hűség és nemes egyszerűség lett lelkének fő jellemvonása. Hü volt hivatásához, tanártársaihoz; hű volt szüleihez, testvéreihez, hitveséhez; hazájához való hűségét a vérével pecsételte meg. Nemes egyszerűségét mindnyájan ismertük s ezért valamennyien szerettük is. Szerettük csendes, szelid természetét is. A társaságot nem kereste, de nem is kerülte. Meghitt, baráti körben igen jól érezte magát, aki iránt felmelegedett a szive, azzal szívesen eltréfálgatott; de bántani még tréfából sem bántott soha senkit. Szelídsége azonban nem lett élhetetlenséggé; nem tartozott azok közé a jámbor emberek közé, akiknek minden egyremegy, akiknek nincsenek vágyaik, törekvéseik. Neki voltak vágyai, reményei, törekvései; de józanságára vall, hogy be nem váltható vágyakat, nem teljesülhető reményeket nem táplált soha. Örült, ha egy-egy vágya teljesült, ha egy-egy reménye valóra vált; de nem zúgolódott, ha egyben-másban mostoha volt is hozzá a sors. Leghőbb vágya volt, hogy visszatérhessen szűkebb hazájába. Ennek teljesülése érdekében ismételten tett kísérletet; de sikertelenül. Nem veszítette el kedvét ezért sem; nem zúgolódott, hanem megnyugodott a változhatatlanban. Azt tartotta eszményképével, Mikessel, hogy „Mindenkinek ott kell elfogyasztania a maga darab kenyerét, ahol azt az Isten letette számára". Amikor pedig életének jobb felét Pápán találta föl, egyenesen az isteni Gondviselésnek iránta való jóságát látta abban, hogy erdélyi pályázatai nem sikerültek. A szülői háznál szivta magába a valódi, a bensőségteljes s képmutatás nélkül való vallásosságot, melynek egyik legfőbb megnyilatkozása az Isten akaratában való megnyugovás. Itt lett sajátjává az élet boldogságának a másik biztosítéka is: Megelégedni kevéssel s Örülni tudni minden kicsiségnek, amit a sors azon a kevésen felül juttat számunkra. Azok az egyszerű, falusi tanítói lakások már sok boldogságnak voltak szülőhelyei. Fiai megismerik a nélkülözés nélkül való, tisztes szegénységet s lelkűknek ezt a védő paizsát az élet minden viszonyai közé magukkal viszik.