Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

VII. Főgimnázium

— 44 — a helybeli illetőségű, a második alkalommal pedig a vidéki illetőségű tanulókat irtuk be. 1914 szeptember hó 1—3. napjain 193, szeptember hó 12—14. napjain pedig 416 tanuló iratkozott be s így 609 volt a létszám, ami az előző tanévhez képest 16 apadást mutat. Az 1913—14. tanévre 612 nyilvános tanuló iratkozott be, most 595, tehát kevesebb 17-el; akkor 13 magántanuló volt, most 14, tehát több 1 -el, ami lényegtelen eltérés. A létszám csekély apadása magyarázatát leli a háborús viszonyokban; sőt igazán csodálni lehet, hogy még ennyi tanuló is iratkozott be. A háború sok családnak megváltoztatta nemcsak a gondolkozásmódját, hanem az életmódját is. Ahol az édes apa, vagy az idősebb testvér a harctérre ment, ott a gyermeket nem szívesen bocsátották el hazulról. Ezt a föltevést igazolja az is, hogy az apadás majdnem teljesen az I. o.-ra esik. Míg ugyanis az 1913—14. tanévben az I. o.ban 113 tanuló volt, addig 1914—15-re csak 98 tanuló iratkozott be az 1. o.-ba. Sok fiúnak abbamaradt a taníttatása. A magántanulók a nyilvános tanulóknak 2'296%-át teszik ki. Ez az arányszám igen csekély. Következménye annak a szigorú eljárásnak, amellyel a tanári kar a magántanulók tudását elbírálja. A magántanulásra, ha csak különös okok nem teszik szükségessé, nem buzdítunk senkit; ellenkezőleg minden egyes alkalommal kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni a szülőket az azzal járó nagy hátrányokra. Az ember társas életre van teremtve, azt kell megszoknia már az iskoláztatásnál is. Kivált a felsőbb osztályokban még az intézet szempontjából sem tartjuk kívánatosnak a sok magántanulót. A nyilvános tanulók eloszlása az egyes osztályokban arányos, egyiknélmásiknál szinte ideális volt. Csak az V. o.-ban nem volt normális, ahol a létszám még a miniszteri rendeletben kivételesen megengedett 68-as számot is meghaladta. Azonban ennél az osztálynál az aránylag sok jó tanuló ellensúlyozta a nagy létszámot úgy, hogy az eredmény mégis jó lett, jobb, mint pl. a III. B) o.-ban, ahol pedig majdnem felényi volt a létszám. A beiratkozott 595 nyilvános tanulót 12 o.-ban tanítottuk s így átlagosan 49 tanuló esett egy-egy osztályra. Más intézetből 34 tanuló jött, akik az egyes osztályokban így oszoltak meg: I. o. 1 ; II. o. 9; III. o. 2; IV. o. 3; V. o. 7; VI. o. 7; VII. o. 4; VIII. o. 1 m. t. Mint a növény nemesedik az átültetés utján, így van sokszor az intézetváltoztatással is; általánosságban azonban csak kivételes esetekben ajánlhatjuk az intézetváltoztatást. A legtöbb másunnan jött tanulóval szemben önkéntelenül is fölvetődik a kérdés: miért jött el onnan, ahol eddig járt ? s bizony sokszor méltatlan félreértéssel kell megküzdenie a más intézetből jött tanulónak. Az ismétlő tanulók száma 17 volt, és pedig az I. o.-ban 7, a II. o.-ban 2, a III. o.-ban 2, a IV. o.-ban 3, az V. o.-ban 1, a VI. o.-ban 1, a VII. o.ban 1. Az osztály megismétlését a szülők általában csapásnak tartják, pedig sok esetben valóságos áldás. Nem egy tanulót teljesen megváltoztat. Ha valakit még ez sem tud fölébreszteni, az olyan fiút csakugyan kár taníttatni.