Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

II. Tanulmányút Kisázsiába. Irta Fejes Zsigmond főgimn. tanár

- 14 európai utazó nem járt; a Kiepert-féle egyetlen használható térkép „fehér foltokat" mutat; ami adat van rajta, azok között is sok a hibás. A vidék legnagyobb részben karsztjellegű. 1000—1400 m. magas mészplató ; itt-ott, inkább még a tenger közelében, erdőségekkel. — Később mind kevesebb a növényzet. — A kopár hegyek közt, 1000—1200 m. magasságban, kicsiny, pár kilométer átmérőjű sík medencék, — ovák, — vannak; ezeken néhol még gabonatenyésztés nyomait is láttuk. A magas mészplatót mély, meredekfalu, kanyónszerű folyóvölgyek szaggatják szét és teszik nehezen járhatóvá. Legmélyebb ilyen folyóvölgy az Erik Dere, s még sokkal nagyobb, és 1400 magas déli pereméről szétnézve igazán fenséges látványt nyújt a Gök-Szu völgye Ermenek alatt. A hegyek általában táblás szerkezetűek, hiszen a viz által szétdarabolt magas mészplató maradványai. Egyik legszebb példája ezeknek a táblás hegyeknek az Ermeneki-platól. Ennek a magas kopár platónak lejtőjén, 1200—1400 m. magasan a tenger szine és mintegy 800 méternyire a Gök-Szu folyó fölött, épült a ma kocsival semmi módon meg nem közelíthető Ermenek városka. Függőleges, sőt előre hajló óriási mészsziklák emelkednek a barna házacskák fölött. A sziklákat fantasztikus alakúra mosta az őszi-tavaszi eső (Kilikiában nyáron nincs eső). — A városka évenként 6—7 hónapon át el van zárva a világtól, hiszen a fölvezető „országút" néhol szédítő szakadék szélén kanyargó gyalogösvény, másutt meg mély vízmosás, amely már esős időben is járhatatlan! Ermenektől a selintei tengerpart s onnan Alaja felé még ismeretlenebb, még vadabb vidéken vitt utunk. Négy napon át nem láttunk emberi lakóhelyet; legföllebb a nomád jürükök, — egy most már törökül beszélő, ide letelepedett népfaj, — kóborló kecskenyájaival találkoztunk néha. Ami adata van erre a vidékre a Kiepert-féle térképnek, az majdnem mind hibás. Pl. 500 m. magas, elég nagy területü síkföldet jelez Ermenekhez közel nyugatra, a Gök-Szu mentén, — s a valóságban 1400—1600 méter magas hegyek vannak ott, s a Gök-Szu járhatlan szurdokban folyik. Utunk további megtervezésénél is úgy jártunk. Az útirány Ermenektől délnyugat felé nagy fehér folton vitt keresztül, amelybe mindössze egy hegygerinc, — remélhetőleg a legmagasabb, — volt belerajzolva, s annak legmagasabb csúcsára ráirva, hogy „circa 1400 m.

M — Hiszen ez nem is lesz nehéz út. Neki is indultunk. — Este még egy faluban szállottunk meg, 1000 méter magasságban, egy vendégszerető ház lapos tetején állítva fel tábori ágyainkat. Másnap mind magasabbra emelkedtünk; előbb szép fenyőerdők közt haladtunk, amelybe magasabban már cédrusfák is vegyültek; később a növényzet majd teljesen elmaradt, átlag 1600—1700 m. magas karsztplatón, dolinák és szaggatott méssziklák közt haladtunk tovább. Éjjeli szállásra egy magas mészszikla tövében tettünk szert, amely mégis védett bennünket az egész éjjel tomboló hideg széltől. — A következő napon az 1700 méteren is túl emelkedtünk. Magas, kopár hegyormok között, 1750 m. magasságban, egy üres jürükkunyhóba bujtunk a következő éjjelen az orkánszerüen tomboló szél elől. Ezt a kis kőkunyhót a