Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

II. Tanulmányút Kisázsiába. Irta Fejes Zsigmond főgimn. tanár

- 15 kóborló jürük pásztorok építhették, védelmül a szél ellen. — De most nem volt benne senki. Másnap reggel 7 óra tájban áthaladtunk a magas plató tenger-felőli délnyugati peremén. — 1810 m. magasan voltunk a legalacsonyabb nyergen s körülöttünk meg 4—500 m. magasra emelkedő hegyormok. És a térkép itt a legmagasabb csúcsot jelzi 1400 méteresnek! — Pompás kilátás nyilt innen messze hegyvidékre és a Földközi tenger partjaira! Gyorsan szállottunk alá a meredek lejtőn, fenyő és cédrus erdők között. A kopárságot dús erdőség váltotta fel. Az ellentétek világa ez: reggel még 1800 m. magasságban didergünk a tomboló hegyi szélben s egy nyomorult kórót sem lát a szem a kopár mészsziklák között, s nem sok idő múlva már dúsan virágzó leanderbokrokkal szegélyzett patak mentén, tropikus hőségben, öreg szentjánoskenyérfa árnyékában, jó érett szentjánoskenyérrel abrakoljuk szamarainkat. Még két ízben kellett a szabadban ütni fel éjjeli tanyáinkat; de most már nagyon meleg vidéken. Éjjelenként majd szétáztatott bennünket a rettenetes harmat! Csavarni lehetett ruháinkat reggelre. Az utolsó délután kínos „sétája" után, a tengerpart süppedő homokjában, végre megérkeztünk Alaja városba. — A város régebben erősség volt, a falak ma is megvannak. Fekvése igen szép: legnagyobb része egy a tengerre szögellő hegyfokon épült. A kezdetleges háti nyújtotta csekély kényelem igen jól esett az elmúlt hetek fáradalmai után. — Lakos és Arif még elmentek a „MuteszArifhoz" (a szandsák főnöke, mint nálunk a főispán), — azonkívül eladták a szamarakat. — Nem volt rájuk szükség többé. — Más tennivaló itt úgy sem volt. Alajában természetesen nem várhatott bennünket a konzul, mint ahogy megbeszéltük vele; őt székhelyére, Adaliába szólították vissza a háborús viszonyok. — Alajából egy kis benzinmotoros, bevonuló török katonákkal túlterhelt hajócskán tettük meg a körülbelül 120 kilométeres tengeri utat Adaliába. Adaliába augusztus 18-án reggel érkeztünk; s bár a háború miatt a konzul ünnepélyt nem adott e nap tiszteletére, mégis jelen voltunk, amikor a helyi előkelőségek tisztelegtek királyunk születése napja alkalmával az állam képviselőjénél. Itt pár napot kirándulásokkal töltöttünk el, — és tanakodással, hogy miképpen utazzunk tovább. Hajóközlekedés már jóformán nem volt s Adaliától a legközelebbi vasútállomás vagy 120 km. s az a vasút is csak katonákat szállított akkor. De kocsit se lehetett volna kapni. Két hajó volt esedékes: egy kis görög hajó, amely Smyrnába vitt és egy olasz, amely Brindisibe. Tanakodtunk rajta, hogy ne menjünk-e Olaszország felé? Olyanféle hirek voltak, hogy Konstantinápolyból megszűnt a hajóközlekedés Constanca felé s hogy jóformán nincs mód a Konstantinápolyból való hazajutásra. Aztán meg nagyszámú fényképfölvételünket féltettük a román vámolástól; hiszen nem kellene más, minthogy a határszéli finánc, tudatlanságot színlelve, nyitogassa