Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

I. Dr. Bodola Gyula emlékezete. Irta és a pápai ref. templomban 1914 dec. 6-án tartott emlékünnepélyen elmondotta Faragó János főgimn. igazgató

— 8 — tanártársai és tanítványai; de osztozik intézetünk is, mely benne egyik hű munkását siratja. Oda áll a gyászolók közéjnemzeti közművelődésünk is. Mert nem a számbeli túlsúly tesz egy nemzetet naggyá és hatalmassá, hanem a kultúra s az teszi a hazának a legnagyobb szolgálatot, aki a nemzet kultúráján dolgozik.'Dr. Bodola Gyula úgyszólván gyermekségétől fogva azért fáradt, azért küzdött, hogy megállhassa helyét a magyar közművelődés munkásai között. Meg is állta. Megérdemli tehát, hogy meggyászoljuk s jó emlékét bezárjuk a szivünk közepébe. Nemes tanuló Ifjúság! Mielőtt erről a szent helyről eltávoznánk, hozzád is van pár szavam. A görög-persa háborúk rémes, de dicső korszaka elevenedett meg előttetek, midőn az Észak és Nyugat, a Világosság és Sötétség, a Kultura és Kulturátlanság ős gyűlölködése vértengerrel árasztotta el a világot. Tanúi vagytok annak a titáni küzdelemnek, melyet nemzetünk ős ellenségével kénytelenek vagyunk megvívni. Ebben az egyenlőtlennek látszó küzdelemben csak úgy lehetünk győztesek, ha a nemzetnek minden fia megteszi a kötelességét, ami reá vár. A ti kötelességtek: betölteni azokat a hézagokat, amelyek a magyar intelligencia soraiban a most folyó küzdelemben támadnak. De ne csak számszerű kitöltésre törekedjetek, hanem minden erőtökkel legyetek rajta, hogy kiváló fiai legyetek a mi imádott magyar hazánknak. Tegyétek sajátotokká azt a nagy magyar erényt, amely „minden hibánkat megjavítja és helyreüti a hazaszeretetet. Szeressétek a hazát „azzal a szent, végtelen szeretettel, amely nem számít, nem okoskodik, hanem áldozik s ha kell életét is odaadja a hazáért". Csak úgy tartjátok igazán tiszteletben a ti hősi halált halt, jó tanárotoknak: dr. Bodola Gyulának az emlékét, amely legyen örökre áldott!