Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1914

II. Tanulmányút Kisázsiába. Irta Fejes Zsigmond főgimn. tanár

II. Tanulmányút Kisázsiába. Irta: Fejes Zsigmond főgimnáziumi tanár. Az 1914. év nyarán dr. Lakos Béla főgimn. tanár hivatalos támogatással egy kisebb expedíciót vezetett a Török Birodalomba. A cél volt: Anatólia, első sorban pedig Kilikia gazdasági, geográfiai, néprajzi stb. viszonyainak megismerése. Az út nagy része a „Zord Kilikiában" olyan vidéken vitt keresztül, ahol európai utazó még addig nem járt; bár az időközben kitört európai háború az utazás második felében sok tekintetben akadályozta a szabad mozgást, az út programmjának lényeges pontjait meg lehetett valósítani. Az út résztvevői voltak a vezetőn kivül: Fejes Zsigmond tanár, aki a fotográfiai munkálatokat, magasságméréseket stb. végezte, és Husszein Arif, konstantinápolyi illetőségű, budapesti műegyetemi hallgató, aki hibátlanul beszél magyarul is és az egész út folyamán, nemcsak mint tolmács, hanem mint a kis expedíció segítőtársa szerepelt. Olyan vidékeken természetesen, ahol karavánszerüen kellett utazni, időről-időre megfelelő számú embert fogadtunk fel. Ennek a kis ismertetésnek célja természetesen nem a tanulmányút eredményeinek közlése; mindössze az utazás egész lefolyását akarja röviden áttekinteni. * 1914 julius 7-én d. u. 3

h 20

m-kor indultunk el Budapsetről s még aznap este átléptük a határt Belgrádnál. Már a trónörököspár meggyilkolása után voltunk, mindenféle feszültségről szóló hirek érkeztek Belgrádból. A háború lehetőségére még nem gondoltunk, de attól féltünk, hogy a szerbek a vámállomáson, majd kellemetlenkednek műszereink, fényképezőgépünk és lemezeink miatt. Azonban ebben kellemesen csalódtunk; a szerb hivatalos személyek, határrendőrök és vámtisztviselők udvariasan bántak velünk. Nisen, Sophián, Drinápolyon át utaztunk tovább s 9-én délelőtt 9 órakor már ott robogtunk a Márvány tenger partján, a Jedi Kulé, vagy Héttorony tövében s rövid negyedóra múlva beérkeztünk az Aranyszarv bejáratánál lévő pályaudvarra. Konstantinápolyban a vasútnál várt reánk utitársunk, Husszein Arif; vele volt bátyja is, Hasszán Arif, hadügyminiszteri tisztviselő, kapitányi rangban. Az ő társaságukban töltöttünk el mintegy négy napot a török fővárosban. Ez a négy nap bizony kissé rövid arra, hogy a világnak ezt a talán